A lányomat egy megfagyott buszmegálló tábla alatt aludtam, összegömbölyödve a hóban, mintha a világ dobta volna ki magából. Egy szörnyű pillanatig azt hittem, meghalt. – Emily – suttogtam, és térdre…

Elkezdtem beszélgetni velük. Először egyszerű, mindennapi dolgokat mondtam: „Gyönyörű reggel”, „Ma megjavítom a tetőt”, „Friss a víz.” A kölykök elkezdték csóválni a farkukat. Az anya nem. Csak figyelt, mintha próbálná…