Megkínáltam neki vizet, és elkezdtük megszervezni a randevúkat.
Amikor rátalált egy átruházott tárgyra, amit hónapok óta keresett, úgy bámult rá, mintha most talált volna vissza valamit az övéi közül.
Ismertem ezt az érzést.
A nap végén a kollégám otthagyta az iroda kulcsait az asztalomon.
Volt egy címkéjük, amin a nevünk szerepelt.
Betettem őket a táskába, és hazasétáltam a virágzó fák alá.
Megtanultam világosan fogalmazni anélkül, hogy ostobának érezném magam abban, aki túl sokáig kérdezett.
Az első utam ezután Oaxacába vezetett, Veronicával.
Korán érkeztem a repülőtérre.
Ahogy közeledtünk az ellenőrzéshez, úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt.
A húgom megállt mellettem.
Megvárta, míg folytathatom.
Átadtam a bőröndömet, összeszedtem a papírjaimat, és továbbmentem.
A másik oldalon kávét vettünk.
Az enyém meleg volt.
Leültem egy ablakhoz, kinyitottam a jegyet, és megnéztem a nyomtatott nevet.
Luciana Rivas.
Ezúttal az utazás csak a terveimet érintette.
