1. RÉSZ

A fodrász a levegőben hagyta járatni a gépet, két ujjával félresimította Mateo frissen vágott haját, és a bal füle mögé bámult, mintha most fedezett volna fel valamit, aminek nem ott kellene lennie.

Lucia felnézett a mobiltelefonjából.

Addig a pillanatig a szombat reggel teljesen normális volt.

Mateo kilencéves volt, és majdnem két éve ugyanabba a valenciai otthonához közeli fodrászatba járt. Tudta, hogy Rubén, a törzsvendége, tudja, hol vannak az édességek, sőt, még a Valencia CF-ről is vitatkozott vele, mintha régi barátok lennének.

De Rubén megalapította a hivatalát.

– Ha akarod, elvállalom – ajánlotta fel egy másik borbély.

Adriánnak hívták. Körülbelül 30 éves volt, tetoválások voltak az alkarján, és úgy tűnt, jól ismeri a csapat többi tagját.

Elfogadott elem

Tizenöt percig beszélt megállás nélkül: iskoláról, fociról, videojátékokról és egy osztálytársáról, aki megpróbált megenni egy papírdarabot, hogy megnyerjen egy fogadást.

Adrian nevetett munka közben.

Amíg el nem érte a bal fület.

A gép elmozdul.

Máté is elhallgatott.

Adrián elválaszt egy gépet.

Miró

Megjeleníti a képet

Aztán Lucia szemét kereste a tükörben.

Az arckifejezése teljesen megváltozott.

„Valami baj van?” – kérdezte a lány.

Adrian alig rázta a fejét.

A vágás vicc nélkül véget ért.

Amikor Mateo a kirakat melletti gumicukor-automatához rohant, Lucia elővette a pénztárcáját.

Adrian feléje hajolt.

– Amikor hazaérsz, nézz a bal füle mögé.

Lucía franciául hozta a cenót.

—Mit láttál?

Egy belépő akababa ügyfél.

Adrian még jobban lehalkította a hangját.

– Nézd át négyszemközt. És tedd meg alaposan.

Nincs más magyarázat, mint amit mondanék.

Tíz perccel később Lucia már a lakása konyhájában volt.

– Mateo, még egy pillanat alatt.

A fiú a hajához kapott.

– Nagyon rosszat álmodtam?

—Nem. Gírate

Lucia gyengéden a füle mögé igazította a haját.

Először csak egy kis vörösödött bőrt látott.

Aztán felfedezett egy apró, hússzínű foltot pontosan abban a redőben, ahol a fül a fejhez csatlakozik.

Pár része a bőrödnek.

Lo rózsaszín

Keményen nyüzsgő bőrfelület.

Levantó megnyílik egy esquina.

Egy apró fekete korong jelent meg a szeme előtt.

Mateo abbahagyta a normális légzést.

Lúcia észrevette

– Mit szólsz ehhez a szíved?

—Nincs sé

—Mateo

A fiú a földet nézte.

– Talán… a srác az iskolából.

Lucia kezei megdermedtek.

—Ki vagy te?

Mateo néhány másodpercig tartott.

– Aki azt mondta, hogy ismeri apát.

Lucia érezte, hogy egyre zsugorodik körülötte a konyha.

Álvaro, Mateo apja, 3 évvel ezelőtt meghalt.

– Mit gondolsz erről a férfiról?

–Hogy apa barátja volt. Mutatott nekem egy képet.

Lucia azonnal felvette a telefont.

A vészhelyzeti operátor mindent meghallgatott anélkül, hogy félbeszakította volna.

—Ne érintse meg újra a tárgyat. Csukja be az ajtót, tartsa magánál a gyermeket, és várja meg a rendőröket.

Húsz perccel később két rendőrautó állt az épület előtt.

Az ellenőr a tárgyat anélkül vizsgálta meg, hogy elvette volna.

Aztán megkérdezte Mateót arról az idegenről.

A fiú halk hangon válaszolt.

Mígnem hirtelen a folyosó felé nézett.

Megszorította anyja kezét.

-Anya…

-Hogy?

Mateo lassan felemelte az ujját.

– Van még valami.

És az ajtó melletti szekrényre mutatott.

2. RÉSZ

A tisztek félrehívták Lucíát és Mateót, mielőtt kinyitották volna a szekrényt.

Néhány csizma mögött egy kis fekete aktatáskát találtak.

Lucia még soha nem látta őt korábban.

Mateo sírni kezdett.

– Azt mondta, rejtsem el.

A felügyelő leguggolt elé.

-WHO?

Mateo nyelt egyet.

– Apa barátja.

Négyszer beszélt vele az iskola közelében. A férfi olyan részleteket tudott Álvaróról, amelyeket aligha találhatott volna meg az interneten: a Mateóval közös becenevét, a horgásztúrát, amire megígérte, hogy elmegy vele, sőt még a pálya nevét is, ahol gyerekkorában edzett.

És két nappal korábban én adtam át neki az aktatáskát.

Aztán a füle mögé tette a lemezt.

– Azt mondta, hogy ez egy titkos kulcs.

Luciát hányinger fogta el.

-Hogy hívják?

Máté így válaszolt:

– Azt mondta, szólíthatom Sergio bácsinak.

Lucia mozdulatlan maradt.

Sergio Álvaro bátyja volt.

Álvaro már azelőtt abbahagyta a vele való beszélgetést, hogy megbetegedett volna.

És röviddel a halála előtt olyasmit kért Lucíától, amit soha nem felejtett el:

Hogy Sergio ne közelítse meg Mateót.

Miközben próbálta elmagyarázni a rendőrségnek, egy másik rendőr lépett ki a lépcsőfordulóba.

Szinte futva jött vissza.

Találtak valami mást.

A portál előtti díszlet alatt egy apró kamera volt, amely közvetlenül az épület bejáratára mutatott.

Aztán Lucía rájött, hogy Sergio nem az unokaöccsét próbálja visszaszerezni.

Figyeltem őket.

És a házában elrejtett aktatáska egy sokkal nagyobb terv része volt.

3. RÉSZ

A rendőrség Lucíát és Mateót a főkapitányságra vitte, miközben egy szakcsoport megvizsgálta az épület előtt talált aktatáskát, a kis fekete korongot és a kamerát.

Lucía meg volt győződve arról, hogy a korongnak egy lokátornak kell lennie.

Tévedett.

Ez tényleg egy kulcs volt.

Az aktatáskának elektronikus zárja volt, és a Mateo füle mögött elrejtett apró szerkezettel ki lehetett nyitni.

Sergio olyan helyet választott, ahová Lucia sosem nézne be – tudta, hogy ott nem fog keresgélni.

A saját fia füle mögött.

Amikor a nyomozók hozzáfértek a tartalomhoz, banki dokumentumokat, csekkmásolatokat, régi átutalásokat és egy USB-meghajtót találtak.