Első pillantásra minden Álvaróra mutatott.
A dokumentumokból úgy tűnt, hogy évekkel ezelőtt pénzt vett ki egy kis felújító cégtől, amelyet Sergióval közösen használtak.
Voltak mennyiségek.
Cégek.
Dátumok.
Banki tranzakciók.
És Álvaro neve újra meg újra ismétlődött.
Lucia összeszorult mellkassal nézte azokat a leveleket.
Három éven át próbálta megőrizni Mateo számára apja lehető legjobb változatát.
Most olyan dokumentumok hevertek előtte, amelyek mintha teljesen más emberré változtatták volna.
Mígnem egy randi felkeltette a figyelmét.
Július 14.
Lucia áthajolt az asztalon.
– Ez lehetetlen.
A felügyelő felnézett.
-Mert?
–Álvarót aznap kórházba szállították.
Nem egy homályos emlék volt.
Lucía tökéletesen emlékezett arra a hónapra.
Álvaro hetek óta kórházban volt, és alig volt ereje egy poharat megtartani.
„Ezt nem írhatta alá” – erősködött. „Még a kórházat sem hagyta el.”
A nyomozók kikérték az orvosi dokumentációját.
Aztán ellenőriztek egy másik dátumot.
És még egy.
A problémák elkezdtek szaporodni.
Az aláírások hasonlítottak Álvaroéhoz, de nem voltak teljesen azonosak.
Néhány átutalás nem szerepelt az eredeti nyilvántartásokban.
Több dokumentumot is módosítottak.
A papírok hamisak voltak.
Nem azért jöttek oda, hogy felfedjenek egy titkot.
Azért voltak ott, hogy legyártsanak egyet.
Ekkor kezdett értelmet nyerni a terv.
Sergio nem próbált meg semmit elvenni Lucia házából.
Megpróbáltam valamit belecsempészni Álvaro történetébe.
És hogy ezt elérje, az egyetlen személyt választotta, aki képes volt belépni egy olyan helyre, ahová neki nincs hozzáférése.
Mateo.
A kihallgatás során a fiú több dologra is emlékezett.
Sergio sokszor mesélt neki egy raktárról, ahol Lucía dobozokban tartotta Álvaro holmiját.
– Azt mondta, hogy apa néhány holmija van ott.
Lucia hideg futott át rajta.
Az elmúlt hetekben Mateo többször is kérte, hogy látogassa meg azt a helyet.
Természetes szükségletként értelmezte ezeket a kérdéseket.
A fiú felnőtt.
Egyre tisztábbak lettek az emlékei Álvaróról.
Egyre több kérdést tett fel.
Milyen ételeket szeretett az apád?
Milyen zenét hallgattam?
Jól tudott focizni.
Amit az ő korában csinált.
Lucía azt gondolta, hogy mindez spontán módon jött Mateótól.
Most rájött, hogy Sergio táplálta ezt az igényt.
„Azt mondta, hogy kérj meg, hogy menjek be a raktárba?” – kérdezte.
Mateo bólintott.
– Azt mondta, ha nemet mondasz, akkor kérdezzen meg újra egy másik napon.
Elcsuklott a hangja.
– De látni akartam apa holmiját.
Lucia odalépett hozzá, és megsimogatta a haját.
-Tudom.
Pontosan ez volt a legkegyetlenebb része.
Sergio nem találta ki a gyermek kívánságát.
Csak azt használtam.
Mateo elmagyarázta, hogy a nagybátyja azt mondta neki, hogy az aktatáskában lévő dokumentumok Álvaróéi voltak, és valaki tévedésből máshová tette őket.
Amikor Lucia végül beleegyezett, hogy beviszi a raktárba, Mateo kénytelen volt elrejteni a papírokat apja egyik dobozában.
Előbb vagy utóbb Lucía megtalálja őket.
Nem néznének ki elültetett dokumentumoknak.
Úgy tűnt, hogy ezek a dokumentumok véletlenül kerültek elő a férje személyes tárgyai között.
Ő maga lenne a tökéletes tanú.
Az épület elé felszerelt kamerával megfigyelték, amikor elhagyták otthonukat.
Sergio meg tudta állapítani, hogy Mateónak sikerült-e elrejtenie az aktatáskát.
Láttam, amikor anya és fia elmentek.
És talán ellenőrizd a pontos napot, amikor a raktárba mentek.
Szinte mindenre gondoltam.
Épp csak elfelejtettem valamit.
Hogy egy Adrian nevű fodrász a megfelelő időben szét tudta választani a rossz hajszálakat.
Az Álvaro múltjának vizsgálata feltárta a két testvér közötti konfliktus valódi okát.
Évekkel ezelőtt Álvaro szabálytalanságokat fedezett fel a közös cégük könyvelésében.
De ezzel nem értek véget.
Édesanyjuk, Carmen, megtakarításai kezelésének egy részét Sergióra bízta.
Pénz is hiányzott a számlájukról.
Álvaro kérdezősködni kezdett.
Olyan mozdulatokat talált, amik nem álltak össze.
Másolatokat készített.
Megőrizte a nyugtákat.
És szembeszállt a testvérével.
Sergio erre azzal vádolta meg őt.
Amikor a család többi tagja felfedezte a pénzügyi problémákat, Sergio arra utalt, hogy Álvaro rosszul vezette az üzletet.
Álvaro soha nem magyarázta el Luciának az egész helyzetet.
Csak annyit tudott, hogy a testvérek komolyan összevesztek.
Aztán jött a betegség.
A kezelések.
Kórházak.
És hirtelen a családi problémák jelentéktelennek tűntek valami sokkal fájdalmasabbhoz képest.
Sergio eltűnt az életükből.
Álvaro csak egyetlen egyértelmű kérést tett.
– Nem akarom, hogy Mateo közelében legyen.
Lucía tisztelte őt.
Amit sosem tudott, az az volt, hogy Álvaro megőrizte az eredeti bizonyítékokat.
Sergio tudta.
És 3 évig élt azzal a lehetőséggel, hogy valaki megtalálja őket.
A hiba körülbelül 1 hónappal korábban jelentkezett.
Egy családi étkezés során Lucía elmondta Álvaro egyik unokatestvérének, hogy el akarja kezdeni a raktárhelyiség rendszerezését.
Mateo felnőtt, és talán eljött az ideje, hogy tanítson neki néhány dolgot az apjáról.
A megjegyzés végül eljutott Sergióhoz.
Ez idegessé tette.
Ha Lucia bepipálta volna a négyzeteket, megtalálhatta volna az igazi dokumentumokat.
Így hát úgy döntött, hogy megelőzi a játékot.
Ha nem tudta megsemmisíteni a bizonyítékokat, megpróbálhatta hiteltelenné tenni azokat.
Vagy még jobb: rávehetné Lucíát, hogy előzetesen találjon egy hamis verziót, amelyben Álvaro bűnösnek tűnik.
Ennek eléréséhez közvetve be kellett lépnie ebbe a raktárba.
És Máté volt a kulcs.
Nemcsak ismerte a helyet.
Tökéletes okom volt arra, hogy elmenjek.
Sergio odament hozzá, amikor elhagyta az iskolát, anélkül, hogy először nagybátyjaként mutatkozott volna be.
Először egy régi fényképet mutatott neki.
