Egy fa talapzaton működött, és egy dátummal ellátott táblával rendelkezett.
– Szóval nem mondhatod, hogy csak szerszámokat jöttünk kérni – viccelődött.
Segítettem neki letenni az ablak mellé.
Megint elkészítettem Lucia levest.
Ezúttal valaki megkért, hogy mutassam meg neki a receptet, és további ételeket kellett keresnem.
Vacsora közben az ajtóra néztem.
Egy pillanatra elképzeltem, ahogy a gyerekeim átkelnek rajta, ahogy korábban.
Megérkezett a szomorúság.
Aztán valaki adott nekem egy tortillát, és megkérdezte, mi történt a kikötőben.
Elkezdtem mesélni.
Félbeszakítottak, hogy nevessenek és olyan részleteket meséljenek, amelyekre másképp emlékeztek.
Később kivittem a csészéket a teraszra.
A folyó visszaverte a fényeket, és az út végén zárva volt a kapu.
Belülről bármikor kinyithattam, amikor csak akartam.
Letettem egy csészét a szék mellé, ahol Lucia szokott ülni, és felszólítottam a vendégeimet, hogy távozzanak.
Még maradt kávé.
