Adela előkészítette az eredeti dokumentumok hatóságoknak történő átadását, és megőrizte a dokumentált másolatokat.
Azt is kérte, hogy tekinthessék meg az említett ingatlanok nyilvántartásait.
A hír elterjedt a városban.
Arturo megjelent az iroda kijáratánál, amikor több szomszéd is várakozott, hogy érdeklődjön az ingatlanjai felől.
– Öcskös, megspórolhatlak neked a bajtól.
Az a kacat 550-be került.
Adok érte 10 ezret.
Gael ránézett.
– Azt hittem, csak a hamunak van súlya.
Arturo abbahagyta a mosolygást.
– Egy halom régi papír nem jelenti azt, hogy érted az üzletet.
– Ezért fogják olyan emberek felülvizsgálni őket, akik értik a dolgukat.
A tortillás hölgy odalépett Marinához.
A férje évekig megőrizte egy állítólagosan kifizetetlen kölcsön nyugtáit.
Abbahagyták a megjelenítésüket, amikor közölték velük, hogy már nem tehetnek semmit.
Most már csak azt akartam tudni, hová vigyem őket.
A többi szomszéd is elkezdett beszélgetni.
Eusebio megérkezett, miközben a csoport alakult.
Ezúttal nem maradt a sarokban.
– Leandro lakatos volt – mondta, miközben azokra nézett, akik ismerték –.
Én ajánlottam őt erre a munkára.
Tudtam, amikor tolvajnak kezdték nevezni, és nem védtem meg.
Arturo megpróbálta félbeszakítani.
Az öregember folytatta.
– A fiúnak nem kellett volna egy dobozt sem vennie azért, hogy kimondjam, amit tudok.
Gael megköszönés nélkül hallgatta.
Az igazság későn jött, de végre megérkezett.
Két nappal később Arturo egyik alkalmazottja megérkezett, hogy lemondja a telephelyén a karbantartást.
Ez volt Eusebio egyik legfontosabb szerződése.
Gael megtalálta a rendelést a pulton.
– Ezért maradt csendben az előbb.
Az öregember bólintott.
– Az ilyen dolgok miatt.
-És most?
Eusebio elmentette a dokumentumot a fiókok mappába.
– Most más ügyfeleket kell keresnünk.
Gael dorgálásra várt, amiért kinyitotta a dobozt, amiért problémákat hozott a műhelybe, vagy amiért nem értette, mennyibe kerül a karbantartása.
A tanár erre nem szólt semmit.
Fogott egy függőben lévő zárat, és leült dolgozni.
A nyomozás hónapokig tartott.
Aláírásokat, banki nyilvántartásokat és ingatlannyilvántartásokat hasonlítottak össze.
Voltak, akik anélkül haltak meg, hogy visszanyerték volna, amit elvesztettek.
Mások örökösöket hagytak maguk után, akiknek a nyugták és levelek között szétszórt történeteket kellett összerakniuk.
Don Nicanor, a farmer, akinek a vezetékneve az első dokumentumokban szerepelt, már nem élt.
A lánya egy papírokkal teli sütisdobozzal érkezett.
A háttérben egy rajz volt látható, amit a földterületéről készített, hogy elmagyarázza, hová szeretne fákat ültetni.
A nő nem kérdezte meg, mennyi pénzt tudnak adni neki.
– Szóval nem arról volt szó, hogy apám rosszul vezette a könyvelést?
Adela elmagyarázta neki, hogy mit tudtak eddig ellenőrizni.
Nicanor lánya hallgatta, miközben a konzerv fedelét szorongatta.
Aztán kért egy másolatot, hogy megmutassa az anyjának, aki évek óta őt hibáztatta a föld elvesztéséért.
A dokumentumok nem tették lehetővé annak bizonyítását, hogy ki okozta a tüzet.
Nem oldottak meg minden olyan műveletet sem, amelyben Arturo szerepelt.
De több átruházást is megtámadtak.
Voltak visszahelyezett ingatlanok és jóvátételi megállapodások.
A férfi, aki egykor élvezte, hogy Gael elkölthette a pénzét, kénytelen volt ingatlanokat eladni, hogy válaszoljon az általa eltemetettnek hitt állításokra.
Amikor visszatért egy árverésre, senki sem keverte össze a pénzét a becsületesség garanciájával.
Marinak és Gaelnek a legfontosabb dolog sokkal vékonyabb mappában érkezett.
A tűzeseti aktában szereplő jelentés elismerte Leandro szakmai megbízatását, és jelezte, hogy nincs bizonyíték az ellene ismételten felhozott lopási vád alátámasztására.
Azon a reggelen nem tudták megszámolni minden egyes lépésüket.
Igen, abbahagyhatnák a gyanú bizonyosságként való feltüntetését.
Marina egy példányt vitt a temetőbe.
Együtt tisztították meg a sírkövet.
A papírt a kabátujjába tette, és sokáig hallgatott.
Gael az apja nevének betűit nézte.
Most először érezte úgy, hogy senkinek sem kell elmagyaráznia őket.
A megtalált pénz és értéktárgyak esetében követték a tulajdonjoguk megállapítására vonatkozó eljárásokat.
Gael nem milliomosként került ki ebből a helyzetből.
Egy felújított épület tulajdonosai felbérelték, hogy javítsa meg a záraikat.
Más szomszédok is ugyanezt tették.
Megtakarításait munkával pótolta; jövője további része továbbra is a mesterségétől függött.
Visszatért a lakatosműhelybe, bár eltartott egy ideig, mire újra úgy beszélt Eusebióval, mint korábban.
Az öregember hallgatásba burkolózva elhallgatott.
Gael néhány kérdése nehez volt.
Megtanulta meghallgatni őket anélkül, hogy arra kérné őket, hogy felejtsék el a történteket.
Egyik délután adott neki egy fényképet Leandroról a magas előtt, amelyet Gael születése előtt készítettek.
Az apja mosolygott, és egyik kezét Eusebio vállára tette.
– Megtartottam, mert nem tudtam, hogyan adjam oda neked anélkül, hogy elkezdenék beszélni.
Gael a nagy sofőr.
– Anyám látni akarta volna.
-Tudom
A fiú aznap este hazavitte.
Marina megtisztította az üres keret üvegét, és a fényképet a fia általános iskolás éveiben készült fénykép mellé helyezte.
Másnap Eusebio meglátogatta.
Ezúttal mindenre odafigyelt, amit a lánynak mondania kellett.
A bizalom lassan tért vissza az elvégzett feladatok, a tiszta elszámolások és a tanár által kifogás nélkül segített délutánok közepette.
Marina fokozatosan felhagyott a nehezebb mosási munkákkal.
A fia folytatta tanulmányait, és pénzt gyűjtött új eszközökre.
Évekkel később több család, akik visszaszerezték a vagyonukat, segített megnyitni egy szakképző központot.
Voltak villanyszerelői, ácsmesterségi és zárjavítási órák.
Gael néhány délutánon tanított ott.
Az elégett doboz a bejáratban maradt, a foltok épek, az ajtó nyitva volt.
