Eugenia belépett a konyhába, lekapta Mariana pénztárcáját a kabátfogasról, és a tartalmát az asztalra öntötte. Az ékszer a pénzérmékkel együtt kiesett.
– Pont mint az anyja.
Marianna elvesztette a hangját.
Rodrigo azt állította, hogy látta felmenni a szobába. Beatriz azonban a személyzeti bejárat fölé szerelt új kamerára mutatott, miután több szerszámot is elloptak.
– Nézzük meg, ki közelítette meg a táskát.
A felvételen látható volt, ahogy Rodrigo egyedül lépett be, és a kezét Mariana holmijai közé nyúlt.
Dániel megtartott egy másolatot.
– Soha többé nem fognak a holmijai közelébe menni.
Rodrigo túlzónak akarta nevezni, de Daniel már hívott egy lakatost, hogy válassza szét a főház és az Eugenia és fia lakhelyéül szolgáló szárny bejáratát.
Mariana úgy döntött, hogy marad. Szüksége volt a munkára, de nem volt hajlandó ugyanazon az ajtón és ugyanazzal a váddal távozni, mint az anyja.
A következő hónapokban Daniel felhagyott a puszta bocsánatkéréssel. Felkutatta a korábbi alkalmazottakat, és tanúvallomásokat gyűjtött Rosarióról. Felbérelt egy független ügyvédet, Laura Serranót, hogy vizsgálja felül a hagyatéki eljárást; Ramiro hetek óta hiányos másolatokat adott át neki, és késleltette a dokumentumokhoz való hozzáférést.
Mindeközben a konyhában folytatott beszélgetések egyre hosszabbak lettek.
Mariana elmondta neki, hogy azért hagyta ott a középiskolát, hogy segítsen a nagymamájának. Daniel bevallotta, hogy évek óta szeretett volna egy korrepetáló központot nyitni a mezőgazdasági munkások gyermekei számára.
Egyik vasárnap együtt főztek egy kollégájuknak, akit éppen műtéten estek át. A férfi odaégette a rizst, és Mariana sírva nevetett. Egy másik napon azért veszekedtek, mert Daniel ki akart fizetni egy kúráért anélkül, hogy előbb megkérdezte volna tőle.
– Felajánlhatod a segítségemet. Az, hogy helyettem döntsön, az már más kérdés.
Megtanult kérdéseket feltenni.
Amikor először megcsókolták egymást, négy hónap telt el a lány érkezése óta.
Dániel nem beszélt az örökségről.
– Ha ez így megy, azt akarom, hogy tudj nemet mondani anélkül, hogy félned kellene az állásod vagy az otthonod elvesztésétől.
Mariana időt kért. Később beleegyezett, hogy randizzon vele, megtartva a fizetését, és elkezdett pénzt félretenni, hogy egyedül tudjon lakni, ha valaha is szüksége lenne rá.
Hónapokkal később egy kisebb szertartás keretében összeházasodtak, miközben Laura továbbra is megkérdőjelezte a záradék hitelességét. Az elhagyatott ház előtt állva, ahol Rosario lakott, Daniel ígéretet tett neki.
– Ha holnap mindent elveszítünk, akkor is veled akarom élni ezt az életet.
Mariana elhitte. És boldog volt.
Egészen addig az éjszakáig.
Orvosi vizsgálatról tért vissza, táskájában egy hírrel a kezében: terhes. Elkészítette a Rosario által készített narancssárga sütiket, és két csészét tett az asztalra.
Daniel még mindig Ramirónál volt bezárva, aki állítólag sürgős papírokkal érkezett.
Egy üzenet jelent meg Rodrigótól Mariana telefonján.
“Mielőtt bármit is mondanál neki, figyelj oda, hogyan beszél rólad.”
A hangfelvétel néhány másodpercig tartott.
Dániel hangja volt.
–Ez egy szerződés. Amikor az örökös megszületik, a nő elmegy.
Mariana háromszor hallotta. Aztán felhívta Danielt, de a telefonja néma volt. Felment az irodába, és hallotta, ahogy Ramiro ezt mondja:
– A lényeg az, hogy a feltételeket határidő előtt teljesítsük.
Nem hallotta a választ. Kezét a hasára téve elsétált.
Az első javaslat, a köztük lévő pénzkülönbség és Eugenia gúnya hirtelen szörnyű magyarázatot talált.
Amikor Daniel megérkezett a hálószobába, a lány úgy tett, mintha aludna. A férfi megcsókolta a haját, és azt mondta, hogy holnap reggel beszélnek.
Mariana az éjszakát azzal töltötte, hogy összeszedje a bátorságát, és megkérdezze tőle. Hajnalra győzött a félelem.
A gyűrűt érintetlenül hagyta a poharak mellett.
Beatriz a szolgálati bejáratnál találta meg. Mariana megmutatta neki a hangfelvételt, és sírva mesélt neki a terhességről.
– Ne mondd meg neki, hol vagyok. Gondolkodnom kell anélkül, hogy bárki is újabb magyarázatot tudna tőlem venni.
Beatriz meg akarta állítani, de végül megadta neki a barátnője, Ofelia címét, aki egy kis étterem tulajdonosa volt a buszpályaudvar közelében.
–Maradhatsz ott. De ne hozz életed végéig szóló döntést Rodrigo által küldött felvétel alapján.
Mariana bólintott anélkül, hogy bármit is ígért volna.
Daniel megtalálta a gyűrűt, és érezte, ahogy kiürül körülötte a ház.
Beatriz tiszteletben tartotta Mariana címét, de megmutatta neki az üzenetet, amit továbbított neki.
Dániel elsápadt.
– Ez derült ki a vevőkkel folytatott megbeszélésen.
A teljes felvételt a cég archívumában kereste. Az üzleti megbeszéléseket a résztvevők engedélyével tartották meg. Rodrigo, aki segített Ramirónak a csomagolóüzem papírmunkájában, hozzáfért.
A videóban Daniel az egyik résztvevőt nézte.
– Ugyanazt gondolod, mint Eugenia: „Ez egy szerződés. Amikor megszületik az örökös, elmegy.” Nos, tévedsz. Mariana semmilyen szerződést nem kötött. Azért vettem hozzá feleségül, mert szeretem, és nem tűröm el, hogy újra megsértse.
Beatriz befogta a száját.
Daniel átadta a dossziét Laurának, hogy őrizze meg, és megkérte Beatrizt, hogy küldjön egy másolatot Marianának.
Mondd meg neki, hogy bármelyik ott lévő emberrel érdeklődhet. Nem fogok megmutatni nála, ha nem akar látni.
Mariana másnap megkapta a videót. Az Ofelia által kölcsönadott szobában az ágyon ülve nézte meg, és megkönnyebbüléstől és szégyentől vegyes sírással hullott a szemébe.
Azt írta Danielnek, hogy szüksége van néhány napra. Daniel azonnal válaszolt:
