Azon a napon, amikor felvették egy könyvelőcéghez, először Elenát hívta fel.

Aztán hozzá.

Mauricio egész úton hazafelé mosolygott.

Az első fizetésével Valeria vacsorára hívta meg őket.

Mauricio fizetni akart, miután végzett, és a nő a bankjegyre tette a kezét.

– Ezúttal én hívtam meg.

Elővette a pénztárcáját.

Valeria begyakorolt ​​egy magyarázatot a függetlenségéről, felkészült egy vitára, ami végül nem következett be.

A számlára meredt, majd odahívta a pincért.

Ahogy távoztak, Abril közöttük sétált, és egy kitalált dalt énekelt.

Valeria elmondta Mauriciónak, hogy vett egy tanfolyamot is, hogy felfrissítse a könyvelési készségeit.

„És valami, ami nem működik?” – kérdezte.

Gondolkodásba merült.

Napokkal később küldött neki egy fényképet néhány tánccipőről.

Beiratkozott egy szerdai órára, míg Elena vigyázott Abrilre.

Mauricio válaszul megkérdezte, hogy megtaníthatna-e neki egy lépést egyszer.

Valeria újraolvasta az üzenetet, mielőtt eltette a telefonját.

Az öröm egy csütörtökön szertefoszlott, majdnem két hónappal az étterem után.

April Elenával volt.

Valeria és Mauricio épp elindultak, miután megvették a vacsorához szükséges hozzávalókat, amikor egy fekete autó megállt a járda mellett.

Hugo kiszállt és eléjük állt.

– Szóval ezt akartad.

Cserélj le mindent egy olyan srácra, akit alig ismersz.

Valéria mozdulatlan maradt.

Mauricio észrevette, hogy nem lélegzik rendesen.

Kicsit közelebb lépett, anélkül, hogy előrement volna.

– Visszamehetünk a boltba – mondta neki.

Hugo felnevetett.

– Most akkor meg kell mondanom, hová menj?

Valéria felemelte az arcát.

-Nem.

Ezért nem élek már veled.

A férfi tett egy lépést, de a nő hátrált a bolt kivilágított bejárata felé.

– Olyan életet adtam neked, amilyet soha nem élhettél volna meg egyedül.

– És nyugalmat kértem tőled.

Nem akarok visszamenni.

Hugo Mauricióra nézett.

– Nem tudod, mibe keveredsz bele.

A boltőr odalépett, amikor látta, hogy veszekednek.

Mauricio megkérte, hogy maradjon ott.

Nem fenyegette meg Hugót, és nem is próbálta bizonyítani, hogy ki az erősebb.

Valeria elővette a telefonját.

– Azt kértem, hogy ne kövessen.

Ezt jegyzőkönyvbe fogom venni.

Hugo káromkodva tért vissza a kocsihoz.

Amikor elment, Valeria táskái remegtek a lábánál.

Mauricio miután megkérdezte, elvitte őket, és leültek a boltban.

– Bocsánat – mondta.

– Nem kell bocsánatot kérned azért, amit tesz.

Valeria Mauricio kezeire nézett.

Ők is remegtek.

Ez különös megkönnyebbülést hozott neki.

Nem egy sebezhetetlen ember volt, aki azért jött, hogy megoldja az életét.

Félt, és ott maradt, hogy meghallgassa, mit akar tenni.

Azon az estén, miután felvették Abril-t és lefektették, az erkélyen beszélgettek.

Valeria bevallotta, hogy továbbra is elvárja, hogy minden kedves gesztusért fizessen.

– Hugóval egy meghívás hónapokkal később adóssággá válhat.

Néha azon kapom magam, hogy elmondom az embereknek, mit teszel értem.

Mauricionak eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Nem követem nyomon.

De bármiről beszélhetünk, ami kellemetlenül érint.

Azt is mondhatod, hogy ne jöjjek.

Egy üres virágcseréppel játszott.

– Nem akarom, hogy abbahagyd a gyerezést.

Ezután mesélt neki a lemondott esküvőjéről, és azokról az évekről, amikor elkerült minden olyan helyzetet, ami felizgathatta volna.

Valeria a végéig hallgatta őt.

– Te is féltél az étteremben, ugye?

-Igen.

Soha nem volt még alkalmi barátnőm azelőtt.

A lány nevetett, majd megfogta a kezét.

Az első csók aznap este érkezett, Mauricio egy nagyon egyszerű kérdésére és Valeria által az ajtó felé nézés nélkül adott válasz után.

Egy ideig úgy tűnt, hogy minden a helyére kerül.

Hugo azonban megváltoztatta a stratégiáját.

Egyik reggel Alicia, az irodavezető, behívta Valeriát az irodájába.

Kapott egy e-mailt, amelyben azzal vádolták, hogy Hugo korábbi vállalkozásaival kapcsolatos információkat kezel, és figyelmeztettek, hogy a felvétele problémákat okozhat.

Valeria érezte, ahogy a padló eltűnik.

– Nem dolgoztam a cégednél – magyarázta.

Amikor együtt laktunk, én intéztem a háztartási költségeket.

Ennyi volt.

Alicia megmutatta neki az üzenetet.

– Nem fogok döntést hozni egy dokumentumok nélküli vád alapján.

Tudnom kell, hogy ez valami nagyobb dolognak a része-e.

Valeria már majdnem beadta a lemondását.

Elképzelte a holmijainak szánt dobozt, az alkalmi munkákhoz való visszatérést, és Hugo hangját, amint emlékezteti, hogy egyedül nem fogja tudni megcsinálni.

Aztán eszébe jutottak a kérdések, amelyekre válaszolva megkapta azt az állást.

Áttekintették tapasztalataikat és felmérték képességeiket.

Semmi sem változott.

Kért pár percet, majd visszatért az üzenetekkel, amiket a szakítás óta őrzött.

Nem mesélt el minden részletet az életéről.

Elmagyarázta a zaklatást, és kérte, hogy minden jövőbeni kommunikációt bizalmasan kezeljenek, és ne adjanak ki róla semmilyen információt.

Alicia egyetértett.

Távozás után Valeria felhívott egy ügyvédet, akit Elena ajánlott.

Megbeszélt egy randevút másnapra, és megkérte Mauriciót, hogy csak akkor kísérje el, ha kint tud várni.

– Természetesen – válaszolta.

Nem kérdezte meg, miért nem akarom, hogy bent legyen.

A tanács panaszhoz és védelem iránti kérelmekhez vezetett.

Valeria dátumokat, e-maileket és tanúvallomásokat gyűjtött.

Mauricio beszámolt a két találkozásról, majd hagyta, hogy az ügyvéddel együtt haladjon a folyamat.

Fárasztó hetek voltak.

Néha nem akart kimenni; máskor addig kellett gyalogolnia, amíg el nem fáradt.

Mauricio megtanult kérdéseket feltenni, és elfogadni, hogy a válasz változhat.

Amikor Hugo virágot próbált küldeni neki a munkahelyére, Alicia – a megállapodásukat követően – megtagadta a kézbesítést.