Marisol elvesztette a türelmét. Adósságokról, beszállítókról beszélt, és arról, milyen nehéz volt nélkülem fenntartani a céget.
Dühében két, a letartóztatásom után végrehajtott átutalást említett, olyan összegekkel és kedvezményezettekkel, amelyeket nem ismertem.
Elhallgatott, amikor rájött.
– Ezek a tranzakciók nem voltak részei az állítólagos csalásomnak – mondtam.
Vissza akart térni az ajánlathoz.
Megnéztem a karkötőt.
– Tartsd meg a pénzt; a nevem nem eladó.
Mielőtt elment, azt mondta, mindig is tudta, hogyan kell eljátszani az áldozatot. Megvártam, amíg a teherautó elment, mielőtt bementem volna.
Mercedes szinte mindent hallott.
– Írd le, mielőtt azon tűnődnél, hogy vajon csak képzelődtél-e.
A részletek eljutottak Patríciához. A későbbi nyomozások során megtalálták ezeket az ügyleteket és azokat a cégeket, amelyek a pénzt kapták. Az egyikük a házam vevőjeként is szerepelt.
Nem egy véletlenszerű családnak adták el. Egy másik, az irányításuk alatt álló céget használtak fel arra, hogy megtartsák maguknak.
Amikor Andrés elmagyarázta nekem, inkább dühöt éreztem, mint megkönnyebbülést. Sebastián minden zugot ismert: a csempét, amit választottam, a citromfát, amit ültettünk, a falat, ahová apám egy órát akasztott.
Mindent dokumentumokká változtattak, amelyek célja az volt, hogy kitöröljenek engem.
A felülvizsgálat hónapokig tartott. Voltak elutasított kérelmek, elhalasztott meghallgatások, és olyan napok, amikor azt hittem, hogy megint az életemet az ajtó előtt fogom tölteni.
Tovább dolgoztam Mercedesszel. Ebéd közben elkezdte rám bízni a zene kiválasztását. Rájöttem, hogy úgy tesz, mintha utálja a bolerókat, pedig ismeri az összes dalszöveget.
Egyik este felhívott a szobámból. Vett egy új takarót, mert a régi már túl elhasználódott.
„Nem kell úgy aludnod, mintha holnap indulnál” – mondta nekem.
Azon az estén betettem a cipőket a szekrénybe.
Amikor elérkezett a döntő meghallgatás, Patricia felkészített arra, hogy félbeszakítás nélkül hallgassam. Marisol Sebastián mellett ült, és kerülte a tekintetemet.
Az új jelentések leleplezték a módosításokat. Ernesto órákon át válaszolgatott a kérdésekre. A későbbi akták és mozgások megerősítették, hogy meggyőződésem az események hamis rekonstrukcióján alapult.
Egy korábbi raktárvezető is tanúskodott. Utasítást kapott, hogy számlákat küldjön Marisolnak, amíg kórházban voltam. Azt mondta, hogy a kezdeti nyomozás során megpróbálta ezt elmagyarázni, de a vallomása végül egy hiányos feljegyzéssé szűkült.
Hallgattam, ahogy beszámolt a szállítmányokról, a visszatérésekről és az ügyeleti műszakokról. Az a nő nem azért jött, hogy a jellememről beszéljen, vagy esküdözzön, hogy képtelen vagyok hibázni. Elmondta, mit látott. Amikor befejezte, egy pillanatra felém fordult. Nem mehettem oda hozzá, de felemeltem a kezem, hogy tudja, felismertem.
Senki sem oldott meg mindent egyetlen beszéddel. További eljárások következtek, mielőtt megszületett a határozat, amely hatályon kívül helyezte az ítéletet, és elismerte, hogy nem felelős az állítólagos csalásért.
Patricia irodájában ülve olvastam a híreket.
Nem ugráltam fel, és nem sikítottam. Megkérdeztem, hogy a nevem többé nem kerül-e összefüggésbe azzal a bűncselekménnyel.
Bólintott, és átnyújtott nekem egy példányt.
Mercedes Andréssel várt rám lent. Amikor meglátott, széttárta a karját.
Átmentem a járdán anélkül, hogy bárkire is ránéztem volna, és a kabátjának dőlve sírtam.
A Sebastián és Marisol elleni nyomozás a saját medrében folytatódott. A nővérem által említett dokumentumok, nyilatkozatok és átutalások lehetővé tették új vádak emelését. Később mindkettőjüket elítélték.
A vagyonom elleni követelések még tovább tartottak. Patricia sosem keverte össze a nevem tisztázását azzal, hogy automatikusan visszaszerezte az összes vagyonomat.
A tulajdonosváltásokat és a cég részvényeinek változásait felülvizsgálták. Voltak ellenvetések és fellebbezések, de végül a bíróság elrendelte a hamisított dokumentumokkal szerzett vagyonom visszafizetését.
Azon a napon, amikor visszakaptam a házat, új kulccsal mentem be. Semminek sem volt olyan szaga, mint amire emlékeztem.
Kicserélték a bútorokat és a függönyöket. A citromfa még mindig ott állt a teraszon, ugyanabba az ablakba hajolva.
Leültem alá, és rájöttem, hogy valaminek a visszaszerzése nem jelenti azt, hogy pontosan úgy kell élnem, mint korábban.
Mercedes lassan belépett, engem hagyva maga után azzal a pillanattal.
Megkértem, hogy maradjon ebédre, aztán válasszon szobát.
– Nem fogom elvenni a holmijaidat, mintha egy adósságot törlesztenél – felelte.
Megfogtam a kezét.
– Azt szeretném megkérdezni, hogy szeretnél-e velem lakni, anya.
Mercedes lehunyta a szemét. Aztán olyan erővel ölelt át, amilyet még soha nem ismertem benne.
Nem kellett egy darab papír, hogy elmagyarázzuk, mik is vagyunk már.
Úgy tértem vissza a céghez, hogy nem számítottam arra, hogy minden ugyanolyan lesz. Az ügyfelek és az alkalmazottak bizalmának visszaszerzése egy teljesen más feladat volt. Áttekintettem a szerződéseket, megváltoztattam az irányítást, és meghallgattam azokat, akiket szintén megkárosított a dolog.
Az első találkozóm azokkal volt, akik éveket töltöttek rendelések előkészítésével, dobozok csomagolásával és visszaküldések kezelésével. Néhányan megvédtek; mások kételkedtek bennem. Arra kértem őket, hogy ne minden beszélgetést ítélkezzenek a múlt felett, és ne is rejtsék el azt.
Kiemelkedő bérek és üzleti kapcsolatok voltak, amiket nem tudtunk helyrehozni. Inkább a kisebb létszámú munkálatokat vállaltam, mintsem hogy olyasmit ígérjek, amit nem tudok teljesíteni. Azon a napon, amikor az első rendelést kiküldték az irányításommal, a kapunál álltam, amíg a furgon be nem fordult a sarkon. Aztán visszamentem az irodába, és kinyitottam a következő mappát.
Andrés a függőben lévő ügyek rendezése után abbahagyta a kutatásomat. Ez idő alatt soha nem tévesztette össze a hálámat egy meghívásnak.
