Bőven volt pénze a távozásra. Voltak megtakarításai, barátai és egy bérelt lakása Tepatitlánban. Összepakolta a holmiját, és úgy döntött, hogy elhagyja a ranchot, miközben az ügyvédje megvédi a nevét.

De Rosa megmutatta neki a Brisa részére szóló átutalási megbízást: indulás hajnal előtt, úti cél meghatározatlan.

Dr. Adrian Salcedo megvizsgálta a kancát, és azt tanácsolta, hogy klinikai indokoltság nélkül ne mozgassák ilyen körülmények között.

Octavio az istálló mellett tartotta a lakókocsit.

Paloma elhelyezkedett a pavilon pihenőjében. Volt ott egy fürdőszoba, meleg víz és egy összecsukható ágy. Rosa a szomszédos szobát foglalta el. Adriánt ott hagyták készenlétben, hogy jöjjön, amikor elkezdődik a szülés.

Paloma négy éjszakán át onnan figyelte a kamerákat és a mozgásokat az udvaron.

Alig néhány méterre volt egy ház, ahol már nem merte otthagyni az iratait.

Az osztályon töltött utolsó estéjükön a lánya annyira hevesen mozgott, hogy Paloma hangosan felnevetett. Felvett egy videót a hasáról a takaró alatt, és csevegést kezdeményezett Emilianoval, hogy elküldje neki.

Ráadásul még mindig ott voltak azok a fájlok, amelyekhez nem fűzött megjegyzést, és egy kérdés a következő orvosi időpontjával kapcsolatban.

Elmentette a videót anélkül, hogy elküldte volna.

A közelben ülő Rosa úgy tett, mintha kötést rendezne, amíg Paloma abba nem hagyta a sírást.

– Mehetünk a lakásba – emlékeztette. – Adrián jöhet, és szemmel tarthatja a dolgokat.

– Majd holnap megszervezzük. Nem akarom ezt így tovább folytatni.

Lefekvés előtt Paloma felhívta az állatorvost, és megbeszélte, hogy vegye át a kezelést. Még nem tudta, hogy a férje hajnal előtt megérkezik.

Emiliano most előtte állt, kezében a hamisított aláírásával ellátott renddel.

Octaviót hívta.

– Miért alszik itt a feleségem?

– Mert megszállottja lett egy kancának. Holnap elmagyarázom.

Emiliano a monitor melletti ultrahangkészülékre nézett.

—Holnap 8-kor jössz. Addig egyetlen állatot sem mozgatunk, és egyetlen fájlt sem módosítunk.

Letette a telefont.

Paloma nem gratulált neki. Egy lámpára mutatott.

– Több fényre van szükségünk.

Röviddel ezután elment az áram. Emiliano egy alkalmazottal a generátorhoz ment, míg Rosa felhívta Adriánt.

Amikor visszatért, Paloma az istálló előtt ült. Éppen Brisa kórtörténetéről tájékoztatta az állatorvost. Rosa és egy másik dolgozó segítettek, követve az utasításait.

Emiliano oda tartotta a lámpát, ahová kérték.

A csikó hajnalban született. Néhány másodpercig nem mozdult, Paloma pedig abbahagyta a telefonja szorítását, hogy összekulcsolja a kezét.

Adrian fölé hajolt. Aztán az állat fellélegzett, megrázta a fejét, és megpróbált ügyetlenül feltápászkodni.

Rosa felzokogott.

Paloma megtörölte az arcát. Aztán elkérte a leolvasót, a fényképeket és a mintákat, amelyekre szükségük volt az újszülött származásának igazolásához.

Emiliano megfigyelte, hogyan anyakönyvezték a várandós anyát és őrizték meg a születési adatokat.

– Milyen nevet adjunk neki? – kérdezte Róza.

Paloma a beszűrődő fényt nézte.

-Hajnal.

Amikor Brisa nyalogatni kezdte, Emiliano meg akarta fogni a felesége kezét.

Óvatosan félreállt.

– Túl fáradt vagyok ahhoz is, hogy megvigasztaljalak.

Leengedte a karját.

– Ezt nem fogom tőled kérni.

–Akkor figyelj. Az ügyvédem az érdekeimet képviseli. Szükséged van egy másikra a ranchhoz. Lehet, hogy nem ugyanazok.

Emiliano bólintott.

8 órakor Octavio két jogi képviselőt és egy csapatot talált, akik a számlák áttekintésével voltak megbízva.

Paloma videohíváson keresztül vett részt a pihenőből.

„Ezt családon belül meg lehetne oldani” – mondta az igazgató.

Renata letette a kérdőjelezett bizonyítványokat az asztalra.

– Az ügyfelem aláírásához magyarázatra van szükség.

Octavio megmutatta Emiliano üzenetét.

– Azt mondtad, tegyem meg, amit szükséges.

– És felelnem kell azért, hogy ellenőrizetlen felhatalmazást adtam neked. Attól még nem lesz a tiéd ez az aláírás.

Az első eredmények napokig tartottak.

A Horizonte Equino kapcsolatban állt Octavio sógorával. A működésből származó bevétel egy része a ranchra ment, egy másik részét jutalékként tartották meg.

Paloma ragaszkodott ahhoz, hogy a rokonság önmagában nem bizonyítja a csalást.

„Tudni akarom, mi történt. Azt is, hogy van-e bármilyen dokumentum, ami az ön javára szól” – mondta az adminisztrátornak.

A döntő próbatétel egy naptárral kezdődött, amit Rosa a szekrényében tartott.

Már a számítógépek telepítése előtt feljegyezte a születéseket, színeket, időpontokat és neveket. Két csikó szerepelt a nyilvántartásban, amelyeket az elektronikus nyilvántartás elhullottként jelölt meg.

Rosa végighúzta az ujját az egyik randevún.

–Ez egy kis pöttyökkel született az orra mellett. Azt mondták, hogy klinikára megy. Csomagoltam egy takarót az útra, és hetekig kérdezősködtem felőle.

Paloma felemelte a fejét.

– Kit kérdeztél meg?

– Octaviónak. Mindig azt mondta, hogy megkaptad a jelentéseket. Azt hittem, már tudod, mi történt vele.

Az állatorvos egy pillanatra lehunyta a szemét. Mindketten egy másik hazugság túloldalán voltak.

Rosa kivett egy dobozból egy kinyomtatott fényképet a születésről. Ez önmagában nem oldotta meg az ügyet, de lehetővé tette számukra, hogy azonosítsák az állatot, amelyet a vevő később a nyomozóknak mutatott be.

Egy munkás mindkettőjükről fényképet készített. Egy szállító visszaigazolta az átutalásokat. A vevők bemutatták a kifizetéseket és a szerződéseket.

Aztán jöttek Albor genetikai eredményei: megegyeztek Reina del Lago és Viento Norte eredményeivel.

Az embrió kódja egy 4 200 000 pesóért kiadott árverésen jelent meg. Octavio azt tervezte, hogy Brisába költözteti a gyermeket, hogy egy másik címzett alatt regisztrálja a születést, és eltitkolja az eltérést.