A klinika hónapokkal később újra megnyílt. Paloma fokozatosan visszatért a munkába Marisol és egy asszisztens kíséretében. Az El Retiróban külső adminisztrátort neveztek ki, és áttekintették az érintett állatok dokumentációját.
Rosa elvitte Brisát és Albort kivizsgálásra a megnyitó napján.
A csikó egészségesen fejlődött. Paloma figyelte, ahogy felfedezi a karámot, miközben Emiliano Inést tartotta az árnyékban.
– Köszönöm, hogy aznap éjjel nála maradtál – mondta.
– Bárcsak ne kellett volna maradnom, hogy valaki megkérdezze, mi folyik itt.
Bólintott.
-Remélhetőleg.
Nem kínálkozott kifogásokkal.
Egy évvel később együtt választottak egy házat a klinika közelében. Paloma társaságot tartott neki, a számlái és a kulcsai voltak a kezében. Emiliano átszervezte az utazásait, és tartotta magát azokhoz a beosztásokhoz, amelyeket korábban tárgyalhatónak tartott volna.
Még mindig vitatkoztak. Néha túl gyorsan próbálta megoldani a dolgokat. Néha a nőnek többször is ellenőriznie kellett egy ígéretet. Megtanulták megbeszélni a dolgokat, mielőtt megbántanák egymást, és segítséget kérni, amikor nem boldogulnak egyedül.
Egyik délután Emiliano megérkezett a klinikára Inéssel, aki éppen akkor tanult meg járni. Megállt a vizsgáló ajtajában.
– Bejöhetünk mi is?
Paloma elpakolta a dossziét, és kinyitotta nekik.
A lány kinyújtott karokkal közeledett felé. Kint Albor ügetett Brisa mellett a kerítés mögött.
Emiliano felvette a lánya által elveszett cipőt, és megvárta, míg Paloma megöleli.
Aztán együtt távoztak. A nő bezárta a klinikát a saját kulcsával, és zsebre tette.
