A kulcs egy vitrinben maradt a folyosón, a fügefa rajza mellett. Elena Esteban levelét egy privát helyen tartotta. Voltak napok, amikor szeretettel olvashatta, és olyanok is, amikor inkább eldugta.
Amikor a saját dokumentumait rendszerezte, világos utasításokat írt, és beszélt az érintettekkel. Nem akarta, hogy bárkinek is találgassa, hogy szeretett-e valakit.
Egyik reggel Mauricio családi fényképeket rendezgetett.
– Segíthetek?
Elena helyet csinált neki. Egy órát töltöttek azzal, hogy neveket és dátumokat írtak a portrék hátuljára. Hosszú idő óta először kérdezett rá azokra az évekre, amikor nem volt ott, és várta a válaszokat.
Elsőként egy anya lépett be a szobába két bőrönddel. Elena a pékség ajtajában fogadta.
– Nem tudom, hogyan kell kenyeret sütni – figyelmeztette az asszony.
Elena elmosolyodott, és kihúzott egy széket.
– Tanulni akarsz?
