– Néha el kell fogadni, hogy az ember már nem tud önállóan dönteni.
A mondat hallatán lefagyott a keze.
Andrést csak néhány órája engedték be.
– Ki mondta, hogy a fiam nem tud dönteni?
– Csak megpróbálom megvédeni őket.
Ernesto ígéret nélkül befejezte a hívást.
Ezután felvette a kapcsolatot Hector Robles-szel, az ügyészség egykori nyomozójával és Mateo keresztapjával.
Hector csendben hallgatott.
„Ne szállj szembe senkivel” – tanácsolta.
Keress egy független ügyvédet.
És tudasd a gyanúdat az Andrést ellátó csapattal.
Ernesto legszívesebben hazaszaladt volna, fiókokat nyitogatott volna, és magyarázatot talált volna.
Hector megállította.
– Ha bűncselekmény történt, akkor a dolgokat bizonyítani kell.
A kétségbeesésed nem ronthatja el, amit találsz.
Andrés engedélyével, amikor már elég ébren volt ahhoz, hogy megértse, jogi tanácsot kértek, és beszámoltak az eseményekről, amelyeket le tudtak írni.
Az otthoni szemlét ezt követően a megfelelő eljárások szerint végezték el.
A konyhában egy felirat nélküli üveget találtak a kávésdobozok mellett.
A nyomozók más tárgyakkal és mintákkal együtt lefoglalták.
Ernesto kint várt.
Kinézett az ablakon, ahol oly sokszor látta rajzolni az unokáit.
Az a ház még soha nem tűnt ennyire idegennek számára.
Csütörtökön Patricia Vela független ügyvéd egy mappával érkezett a kórházba.
Felfedezett egy Rebeca által Ferrer közbenjárásával előterjesztett kérelmet, amely képviseleti jogkört és intézkedéseket akart szerezni Andrés vagyonával kapcsolatban.
Csatoltak egy beszámolót az állapotának fokozatos romlásáról, valamint olyan dokumentumokat, amelyek zavartságát állandó rokkantság jeleként mutatták be.
– Hétfőre meghallgatást tűztek ki – magyarázta Patricia.
Bemutatjuk az orvosi jelentéseket, és ellenzünk minden hiányos információkon alapuló intézkedést.
Ernesto elolvasta az első oldalt.
A fia aláírása egy meghatalmazás alján szerepelt.
Megmutatta Andrésnek.
Sokáig nézte.
– Azt mondta, a klinika biztosítása miatt van.
Elcsuklott a hangja.
– Nem emlékszem, hogy ezt olvastam volna.
Ernesto a lepedőre tette a kezét.
– Most pedig együtt áttekintjük.
A gazdasági cél kezdett kirajzolódni.
Andrés egy mérnöki cég partnere volt.
Voltak megtakarításai, háza, és részt vett annak a hagyatéknak az kezelésében, amelyet Ernesto az unokái oktatására tett félre.
Rebecca nem tulajdoníthatott el mindent egyetlen aláírással.
A dokumentumok azonban olyan helyzetbe kívánták hozni, ahonnan ellenőrizheti a későbbi döntéseket, beszámolókat és kéréseket.
Ferrer ismerte mindegyik építményt, mivel segített előkészíteni őket.
Evett már azzal a családdal, kapott születésnapi ajándékokat, és hallotta, ahogy a gyerekek Mauricio bácsinak szólítják.
Ernestót hányinger fogta el.
Az még várat magára, hogy az ügyvéd ügyetlen, meggondolatlan volt-e, vagy valami sokkal rosszabb dolog részese.
A válasz Sofiával kezdődött.
A lány a nagyapja kertjében ült, és egy üres virágcserepet simogatta.
– Apa el fog felejteni minket?
Ernesto leült mellé.
– Miért kérdezed ezt?
– Rebecca azt mondta, hogy hamarosan megtörténik.
Hogy hozzá kellett szoknom.
Késztetést érzett, hogy kérdésekkel árassza el.
Megfékezte.
– Van még valami, amit el szeretnél mondani nekem?
Zsófia a ház felé nézett.
– Mauricio úr akkor jött, amikor apa dolgozott.
Egyszer hallottam tőle, hogy azt mondta, túl sokat beszélek.
Ernesto értesítette Patriciát.
A későbbi interjúkat szakemberek vették fel.
Azon a délutánon Mateo egy másik részletre is emlékezett.
Hónapokkal korábban Andrés felszerelt egy otthoni kamerát a konyhában, hogy ellenőrizze a falat károsító időszakos szivárgást.
Aztán megtartotta, és a bejárat, illetve a bár egy része felé mutatott.
Rebeka azt mondta, hogy ez már nem működik.
Andrés, még mindig gyengen, emlékezett a fiókra, ahol a felvételeket tárolták.
A kutatók kérték a rendelkezésre álló dokumentumok megőrzését.
Nem mindent sikerült visszaszerezniük.
De eleget találtak ahhoz, hogy megváltoztassák az ügy irányát.
Több videóban is Rebeca megfogta Andrés szokásos poharát, mielőtt átadta volna neki.
Az egyikben egy kis üveggel jelent meg.
Ezek a képek önmagukban nem magyarázták meg a tartalmukat; összefüggésben kellett állniuk az elemzésekkel és más eredményekkel.
Egy másik felvételen Ferrer az oldalsó ajtón lépett be.
Megcsókolta Rebekát.
Ernesto elnézett, amikor ezt mondták neki.
Nem kellett többet látnom ahhoz, hogy megértsem ezt a személyes árulást.
A nyomozást azonban folytatni kellett.
Egy részben lehallgatott beszélgetés révén az ügyvéd értesült a közelgő adóbevallásokról és a kérni kívánt pénzügyi tranzakciókról.
Arról beszéltek, hogy Andrést „nyugalomban” tartják, és megakadályozzák, hogy Ernesto átnézze a dokumentumokat.
Nem volt tökéletes vallomás.
Voltak dátumok, üzenetek, vázlatok és kifejezések, amelyek összehasonlításuk során értelmet nyertek.
Később speciális vizsgálatok megerősítették a nem vényköteles szerek jelenlétét Andrés mintáiban és a házban lefoglalt tárgyakban.
Az orvosok nem ígértek azonnali felépülést.
Szükséges volt megfigyelni a fejlődését.
De már nem úgy kezelték, mint akinek az elméje magyarázat nélkül eltűnik.
Pénteken Rebecca egy zacskó tiszta ruhával ment be a kórházba.
Ernesto a lift mellett találta meg.
– Látni akarom a férjemet.
– Beszéljen a személyzettel.
-Mindenkit ellenem fordítasz.
Állta a tekintetét.
Napokig elképzeltem, hogy ráordítok.
Most, ahogy előtte állt, csak Andrésre tudott gondolni, aki próbálta felidézni, mit írt alá.
– A fiamnak pihennie kell.
Rebeka lehalkította a hangját.
– El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt vele élni.
Ernesto érezte, hogy valami megkeményedik a mellkasában.
– Akkor kellett volna segítséget kérnie.
Vagy távozz.
A nő figyelte, más reakciót várva.
Nem találta meg.
A látogatások a megállapodás szerinti intézkedések hatálya alá tartoztak.
