Andrés továbbra is védelem alatt állt a kórházban, a gyerekek pedig a nagyapjuknál maradtak.
Vasárnap annyira tisztán látta a dolgokat, hogy feltehette a kérdést, amitől Ernesto félt.
– Ő tette ezt velem?
Az apja közelebb húzta a széket.
– Vannak bizonyítékok, amelyek erre utalnak.
A nyomozás folytatódik.
Andrés az ablak felé fordította az arcát.
– Mindent elmondtam neki.
A válásomról.
Amitől féltem, hogy a gyerekeimet ki kell tennem.
Ernesto várt.
– Pontosan tudta, hol fáj.
A hívás óta most először sírtak együtt.
Hétfőn nem volt családi megbeszélés a dokumentumok aláírására.
Patricia bemutatta a jelentéseket, és kérte, hogy Andrést független közreműködéssel hallgassák meg.
Rebecca állításait ellentmondták azok az információk, amelyeket írásaiból kihagyott.
Amíg ezek az eljárások folyamatban voltak, az ügyészség kérte a megfelelő elfogatóparancsok kiadását ellene és Ferrer ellen.
A letartóztatás napokkal később történt.
Ernesto telefonon tudta meg, miközben a kórház menzájában ült.
Nem érzett örömöt.
Letette a kávét az asztalra, és mozdulatlan maradt, amíg lélegzetét vissza nem nyerte az állandó nyomás nélkül.
Aztán felment az emeletre, hogy meglátogassa a fiát.
– Már nem mehetnek a közeledbe – mondta neki.
Vannak intézkedések a védelmükre.
Andrés lehunyta a szemét.
– Apa… Nem tudtam, hogy elhalványulok.
Ernesto megfogta a kezét.
-Tudom.
Ez az egyszerű válasz volt az egyetlen, amit hazugság nélkül tudott adni.
A felépülés lassú volt.
Andrés eleinte elfáradt egy oldal elolvasása után.
Szégyellt segítséget kérni a találkozók megjegyzésében, és attól tartott, hogy minden remegés maradandó következménnyel jár.
Az orvosok az eredmények alapján módosították a kezelésüket.
Voltak kivizsgálások, rehabilitáció, és jobb napokat nehezebbek követtek.
Ernesto megtanulta, hogyan kísérje el anélkül, hogy minden reggeliből vizsgát csinálna.
A gyerekeknek is segítségre volt szükségük.
Mateo kényszeresen elkezdte éjszaka nézegetni a telefonját.
Sofia nem akarta, hogy az apja bármi olyat igyon, amit nem látott elkészítve.
Pszichológiai támogatással szavakat tudtak találni a történtekre.
Egyik délután Mateo bevallotta:
– Azt hittem, ha elalszom, újra megtörténhet.
Andrés megölelte.
– Nem kellett volna minket figyelned.
Te vagy a fiam.
– De én hívtam fel a nagypapát.
– És sokat segítettél nekünk.
Most rajtunk, felnőtteken a sor, hogy vigyázzunk rád.
Hónapokkal később a büntetőeljárás összegyűjtötte az elemzéseket, dokumentumokat, digitális fájlokat és tanúvallomásokat.
Rebeca és Ferrer büntetést kaptak a bizonyítottan elkövetett bűncselekményekért.
Az ügyvéd elvesztette a lehetőséget, hogy a korábban élvezett feltételek mellett folytassa a gyakorlatát.
Patricia áttekintette a meghatalmazásokat, megtámadta a kérdéses tranzakciókat, és átszervezte a család vagyonának védelmét.
Ernesto abbahagyta az akták kinyitogatását minden este.
Andrés fokozatosan visszatért az irodába.
Az első reggelen két óra múlva tért vissza, kimerülten.
A második héten sikerült átnéznie egy projektet a partnerével együtt.
Nem kapta vissza hirtelen a korábbi életét.
Épített egy másikat, olyan korlátokkal, amelyeket korábban nem tudott felállítani.
Egy novemberi vasárnapon a gyerekek egy aranyszőke szőrű keverék kutyával érkeztek Ernesto házához.
Öreg volt, lógó füle volt, és olyan ünnepélyességgel járt, mint aki egy ingatlant szemlél.
– Bruno a neve – jelentette be Sofia.
A menhelyen azt mondták, hogy csendes családra van szüksége.
A kutya Ernesto cipőjére feküdt.
– Úgy tűnik, már kiválasztotta a szállását – mondta a nagyapa.
András nevetett.
Rövid nevetés volt, de Ernestónak felidézett egy emléket, amit elveszettnek hitt: a fiát a félelem előtt.
Az udvaron ettek.
Mateo egy természettudományos versenyről beszélt.
Sofia megbeszélte, hová teszik Bruno ágyát.
Miután leszedte a tányérokat, Andrés az apjánál maradt.
—Nincs ilyen biztos minősítés.
Ernesto Miró és a gyerekek.
–Kezdd azzal, hogy hagyd magad szeretni anélkül, hogy úgy éreznéd, állandóan megérdemled.
A fia a szék támlájára tette a kezét.
– Azt hittem, hogy miután az anyjával történt, mindenáron működőképessé kell tennem ezt a családot.
– Egy családot nem lehet egyetlen emberből fenntartani, aki mindent elvisel.
Andrés lassan bólintott.
Ahogy leszállt az est, Ernesto Mateót a telefonja mellett találta.
Egy pillanatra újra érezte a hívás hidegét.
—Mi a baj?
A fiú felemelte a szúnyoghálót.
– Nincs nagy úr, nagyszülő
Meg akartam mutatni a projektemet.
Rajzolt egy eszközt, hogy az idősek könnyen segítséget kérhessenek.
Ernesto a házához küldte.
Minden magyarázatot meghallgatott, kérdéseket tett fel, és rámutatott egy részletre, amin együtt javíthatnának.
Andrés hangja hallatszott a konyhából, és vacsorázni hívta őket.
Mateo eltette a telefonját anélkül, hogy megnézte volna az üzeneteket.
Sofia elszaladt Bruno mögött.
Ernesto óvatosan felkelt és követte őket.
Ezúttal, amikor megszólalt a mobiltelefon az asztalon, senki sem hagyta abba a lélegzetvételt.
