8. rész: Tea a kék szobában
Hat héttel később Rosa újrafestette a kék szobát. Ezúttal igazi kékre, egy vörösbegytojás színére. Lily egy festékfoszlányból választotta ki a Home Depotban.

Nyitva hagytuk a folyosót. Eddie beszerelt egy lámpát és egy gyerekajtót, Lily pedig „titkos folyosónak” nevezi, és úgy tárolja benne a plüssállatait, mintha múzeum lenne.

Nora vasárnaponként átjön. Most Denise-zel dolgozik, minden nevet felkutatnak a margókon. Múlt héten egy Queens-i idősek lakásában találta Mr. Leibowitzot. Az első csekkje 41 300 dollárról szólt. Felhívta az irodát, hogy megkérdezze, tudna-e belőle egy kis pénzt egy új zongorára használni.

Walter nyugdíjba vonult. Két teljes napon át vallomást tett Denise irodájában. Amikor végzett, megkérdezte, hogy vacsorázhatnánk-e valamikor.

– Talán – mondtam neki. – Idén nem.

Úgy bólintott, mintha erre számított volna. Nem erőltette.

Michael egy októberi szombat délután jött haza, kerekesszékben, egy hordozható oxigénpalackkal és egy Paulette nevű ápolónővel, aki nem hagyja, hogy bárki vitatkozzon vele. Vannak jó és rossz napjai. Az orvosok már nem a hetekről beszéltek. Most egy transzplantációs listáról beszélnek. Elvégezték a vérvizsgálatot. Várjuk az eredményeket.

Azon az első szombaton Lily ragaszkodott egy teapartihoz a kék szobában.

Műanyag poharakat tett ki egy rózsaszín műanyag asztalra. Michael kerekesszéke alig fért el. Egy gyerekzsámolyon ültem, a térdem majdnem az államig ért. Rosa almalevet töltött egy teáskannából. Nora sütit hozott egy pékségből a Court Streeten.

Titán az ajtó teljes szélességében feküdt, állát a mancsaira támasztva.

Lily átnyújtott Michaelnek egy csészét. „Ez a tiéd. Te vagy az űrhajós.”

Rám nézett. A rajzot az ágya fölé akasztottam a falra. MIKEY + VINNY, MOON 1999.

– Én vagyok az alacsony – mondtam neki.

– Nem, nem te vagy az – mondta komolyan. – Most már te vagy a nagy.

Egy pillanatig senki sem szólt semmit. Michael felém emelte a kis műanyag poharát, én is az enyémet.

Azon az estén, 9:40-kor, visszamentem a dolgozószobámba egy nyitva tartott főkönyvvel. Az ajtó nyikorgott.

Lily ott állt bolyhos zokniban, a zsiráf az egyik öklében lógott.

„Uram?”

„Aludnod kellene.”

– Tudom – ásított. – Titan újra alhat a szobámban?

Titan már talpon volt, és közeledett felé.

– Már nem kölcsönkaptam – mondtam. – Éjszaka a tiéd. Ez a megállapodás.

Ezen elgondolkodott. Aztán bólintott, markolt egyet a nyakán lévő laza bőrből, és póniként vezette végig a 60 kilós őrkutyámat a keleti folyosón.

Addig hallgatóztam, amíg már nem hallottam őket.

A ház csendes volt. Semmi suttogás nem hallatszott a falak mögé.

Csak egy ajtó a folyosó végén, végre nyitva.

Bíztál volna egy háromévesben, aki azt mondja, hogy a falak suttognak – vagy azt, hogy csak a csövek suttognak?

Jogi nyilatkozat: Ez a kitalált történet kizárólag szórakoztatási célokat szolgál. Nem képvisel semmilyen személyt vagy szervezetet, és nem ösztönöz nem megfelelő viselkedésre. Mesterséges intelligencia segítségével készült.