North felemelte a fejét, meglepődve a hangon, majd visszaaludt.
Tavasszal eltűnt a hó az alacsonyan fekvő ösvényekről.
Séta közben Valeria megállt a gát nyílt vize előtt.
Mateo mellette várt, anélkül, hogy kérte volna, hogy jöjjön közelebb.
Egy darabig a felszínt bámulta.
Aztán megfogta a kezét.
Észak, néhány méterrel előrébb, visszafordult, hogy megnézze, miért álltak meg.
Orrával meglökte Valeria szabad tenyerét.
Megsimogatta a behajtott füle mögött.
-Jövök már.
Továbbmentek a faház felé.
Ott kávé, egy még élő növény és egy sürgős teendők nélküli délután várt rájuk.
Valeria azt hitte, hogy a tél a víz alatt ér véget.
Most egy férfi mellett sétált, aki a helyben maradást tanulta, és egy kutya mellett, amely egy éjszaka nem volt hajlandó továbbmenni.
