–Van egy standom a terminál közelében – folytatta Claudia –.
Azt árulom, amit elkészítek.
Nagymamám történelme nélkül.
– Ez egy kezdőlépés.
Klaudia felnézett.
– Szerinted még mindig tudok valamit jól csinálni?
Ofélia megsimogatta a kopott mangót.
– Kezdheted azzal, hogy jól bánsz azzal, aki legközelebb odalép az asztalodhoz.
Nem ajánlott neki munkát, és nem tett úgy, mintha minden elfelejtődött volna.
Elengedte egy olyan válasszal, amit Claudiának tettekre kellett váltania.
Aztán a kanalat Efraín fényképe mellé akasztotta.
Emiliano a sütőből hívta: ellenőriznie kellett a keveréket.
Ofélia megkötötte a kötényét, és az asztalhoz lépett.
Kipróbálta, kijavított egy mérést, majd új oldalon kinyitotta a füzetet.
– Írd meg te – mondta a fiúnak –.
A neveddel és a híreddel.
Ximena és Andrés nevetése már a bejárattól hallatszott felénk.
Az első évfordulójukra tortát rendeltek.
Ofélia felnézett, és megkérte őket, hogy várjanak egy pillanatot: éppen egy recept tanítását fejezte be.
