Másnap elvitte a dokumentumot Raquelnek.
A teherautója mellett olvasta.
– Ott laksz.
– El fogom adni.
Raquel felnézett.
„Nem akarok döntéseket hozni csak azért, hogy megbocsáss nekem” – tette hozzá. „De azt sem tehetem, mintha ez meg sem történt volna.”
Visszaadta neki a levelet.
– Add oda Medinának.
Rövid válasz volt. Lucas számára ez azt jelentette, hogy továbbra is tudnak beszélgetni.
Amíg hírekre vártak, ő folytatta a munkát a központban.
Sofia minden délután megkérdezte tőle, hogy Bruno visszajön-e másnap. Lucas még akkor is szerszámokat vitt magával, amikor csak egy csavart kellett meghúzni.
Egyszer, miközben kávéztak, Raquel Danielről beszélt.
–Én megégetném a palacsinták szélét, mert Sofia szereti őket ropogósra. Azt mondta, hogy ez egy különleges recept.
Lucas elmosolyodott.
– Biztosan nagyon szerette őket.
-Igen.
Figyelte a lányát, és arra koncentrált, hogy megtanítsa a kutyának a mancsát adni.
– Félek, hogy megbízom valakiben, és újra elveszítem.
Lucas forgatta a kezében a poharat.
–Megtanultam úgy élni, hogy senki ne számíthasson rám.
– És működött?
– Teljesen magamra hagyott.
Raquel most először nézett rá anélkül, hogy bármilyen magyarázatot keresett volna az arcán Adelával kapcsolatban.
Napokkal később Medina magához hívatta őket.
A jelzáloghitel törlesztése Ernesto Cárdenas által vásárolt csekkből történt.
Raquel hideg futott végig rajta.
Ernesto volt az az öregember, aki Mikulásnak öltözött a téren. A fia, Esteban egy autókereskedés tulajdonosa volt, és a közösségi ház igazgatótanácsának elnöke.
Szenteste vehette át az Év Polgára díjat.
– Adela ismerte Ernestót a plébániáról – mondta Lucas. – De Esteban volt az, aki az iskolában keresztezte az útját.
Medina bólintott.
— Nézzük meg.
A kérdések híre túl korán elérte a Cárdenas családot.
Másnap a központ igazgatója felhívta Raquelt.
Felfüggesztették, amíg a hatóságok kivizsgálták a feltételezett összeférhetetlenséget. Az ügynökség emellett visszavonta a negyven családnak szánt ajándékokra szánt pénzt.
Raquel leülés nélkül hallgatta.
– És a gyerekek?
A rendező lesütötte a tekintetét.
Lucas a parkolóban találta meg, egy doboz mellett, amiben a mappái voltak.
Ügyvédeket, telefonhívásokat, megoldásokat akart neki ajánlani.
Megállította.
–Meg fogom védeni az állásomat. Ha segíteni akarsz, gondoskodj róla, hogy a családoknak szép karácsonyuk legyen.
Átadta neki a listát.
Azon az estén Lucas és Don Felipe, egy nyugdíjas veterán, üzleteket látogattak meg és beszélgettek a szomszédokkal.
A pékség ételt kínált. Egy gazda zsákszámra szállította a krumplit. Felipe volt osztálytársai konzervdobozba gyűjtötték a pénzt.
A nap végére az ajándékok majdnem felét kézbesítették.
A program most először kezdett fennmaradni a Cárdenas vezetéknév nélkül.
Két nappal később Esteban a központnál várta Raquelt.
Felajánlott neki egy csekket.
– Sofia oktatása érdekében. Az apám beteg. Ezek a kérdések akár meg is ölhetik.
Raquel nem nyúlt hozzá.
–A férjem meghalt. A kérdések nem ölték meg.
A barátságos arckifejezés eltűnt.
– Senki sem fog tönkretenni egy tisztelt családot egy idős asszony levele miatt.
Raquel eltette a telefonját a táskájába. Mielőtt kiszállt az autóból, üzenetet küldött Lucasnak.
– Jó estét, Esteban!
Egyenesen Medinához ment, hogy értesítse.
December 21-én egy kis koszorút vitt oda a kanyarulathoz, ahol Dániel meghalt.
Sofiát a szomszédjánál hagyta. Nem akarta, hogy a látogatás kötelezettséggé váljon a lány számára.
Az út száraznak tűnt, de egy jégcsík takarta el a kanyar kijáratát. Az autó megcsúszott, és az árokban borult fel.
Raquel mozdulatlan maradt, nehezen lélegzett.
Ugatást hallott.
Lucas lefelé ment a lejtőn.
Miután ellenőrizte, hogy nem sérült-e meg, kisegítette. Amikor felértek az emeletre, Raquel egy fehér virágcsokrot pillantott meg Daniel keresztje mellett.
– Elhoztad őket?
– Amióta visszatértem a faluba, idejárok.
A kezét az oszlopra tette.
A furgonban várták a vontatót. Raquel sírva fakadt, Lucas pedig adott neki néhány zsebkendőt.
Egy idő után megfogta a kezét.
– Örülök, hogy itt vagy.
Ujjaival átölelte az övét.
Nem próbáltak semmi mást mondani.
Ernesto még aznap este megszólalt a hívása.
– Van valami a pajtámban, amit látnod kellene.
Lucas értesítette Medinát. Elmentek, amikor a nyomozó megerősítette, hogy elkísérheti őket.
Egy poros ponyva alatt találtak egy szürke kisteherautót, amelynek az eleje összetört.
Raquel egy gerendába kapaszkodott.
Ernesto a földet nézve beszélt.
Esteban részegen távozott egy buliból. A gázolás után felhívta. Az idős férfi segített neki elrejteni a járművet, majd felajánlotta, hogy kifizeti Adela adósságát.
– Nem kért tőlem pénzt. Én ajánlottam fel neki.
Raquel alig bírt ránézni.
–Továbbra is nézted, ahogy a lányom felnő.
Ernesto sírni kezdett.
– kérdezte tőlem egy apa, amikor eljött megnézni Mikulásnak öltözve. Nem tudtam folytatni.
– Megtehette volna korábban is.
-Igen.
Medina begyűjtötte a vallomását, és elrendelte a jármű megőrzését.
Ernesto átadta a kulcsokat.
Azt is kérte, hogy szenteste nyilvánosan beszélhessen.
A nyomozó határozott volt: minden nyilvános szereplés a nyomozásnak és a saját biztonságának lesz alárendelve. A nyomozás nem vár ünnepségre.
Az öregember bólintott.
Ennek ellenére elkövetett egy újabb hibát.
Azt mondta a fiának, hogy mindent elmondott.
Szenteste reggelén rendkívüli szavazással visszahelyezték Raquelt pozíciójába. Több tanácstag is követelte felfüggesztésének felülvizsgálatát.
Az ajándékprogram teljessé vált.
Lucas megérkezett az utolsó dobozokkal, míg Sofia címkéket osztott az önkénteseknek.
„Karácsony után elmész?” – kérdezte a lány.
Lehajolt.
