Octavio korán érkezett. Köszöntötte Ximenát, és észrevette a kis növényt, amit a számítógépe mellé tett.
„Az, amelyik abból a dobozból van?” – kérdezte jelnyelven.
A nő bólintott.
A növény megnőtt. Ximenának át kellett ültetnie a nyár folyamán.
Mielőtt elindult volna, kapott egy fényképet, amelyen az édesanyja és Damian reggeliznek. Alatta egy üzenet állt: „Van kenyér, mire visszajössz.”
Letette a telefonját, és kinyitotta a jegyzetfüzetét.
Azon a reggelen tudta, milyen adatokat fog bemutatni, milyen kérdésekre kell választ kapnia, és elég magabiztosnak érezte magát ahhoz, hogy kimondja őket. Felnézett az előtte ülőkre.
Végre nem kellett kicsinek lennie ahhoz, hogy valaki mást fontosnak tüntessen fel.
