„Nem csak az ő elvesztése fájt” – mondta. „Fájt rájönni, hogy valami igazit éltem át egy kitalált személlyel.”
Sebastian szégyellte magát.
– Nem vagyok házas.
– Nagyszerű. De az igazság ezzel nem ér véget.
Néma maradt.
Amikor megérkezett a nagymamája házához, égve találta a villanyt.
Mercedes látta, hogy a kezei megrepedtek.
– Még mindig ott dolgozol?
Sebastián bólintott.
–Tudok vele beszélni. Nem fogja fel, mennyit ér a vezetéknevem.
Az idős asszony letette a csészéjét.
– Elmeséli az élettörténetét. Te karaktert adsz neki. Ne keverd össze ezt azzal, hogy megismer téged.
A kezeit bámulta.
Már nem tehetett úgy, mintha nem értette volna a fájdalmat.
Vasárnap Renata meghívta ebédelni.
Sebastián naranccsal és beszélgetésre késztetett elszántsággal érkezett. Az udvaron száradni szánt ruhanemű, egy ülés nélküli bicikli és egy labda miatt veszekedő gyerekek hevertek.
Don Tomás kedvesen fogadta, és kukoricafejtéssel bízta meg.
Liszt és vaj között Sebastian nevetni kezdett.
Soha nem készítettem semmit olyan asztalnál, ahol senki sem nézte meg az üzeneteket étkezés közben.
Renata a tűzhelytől figyelte. Az az ügyetlen ember, aki folyton azt kérdezte, hová tegyen mindent, elkezdte jobban zavarni, mint amennyire bölcs lett volna.
Miközben a kenyér sült, Tomás kihívta a folyosóra.
– Valamit titkolsz.
Sebastian mozdulatlan maradt.
– Miért mondod ezt?
– Mert úgy hallgat a lányomra, mintha maradni akarna, de úgy búcsúzik el tőlem, mintha arra számítana, hogy kirúgják.
Lesütötte a tekintetét.
– Van valami, amit el kell mondanom neked.
Tamás bólintott.
– Akkor tedd meg, mielőtt azon kell tűnődnie, mit tett, amiért nem érdemelte meg az igazságot.
Evés után Sebastian elkísérte Renatát, hogy virágcserepeket szedjenek a tetőről.
A város ibolyaszínű ég alatt terült el.
Így kezdte:
– Renata, az este az étteremben…
Megfordult.
Sebastian látta az arcán a magabiztosságot, és gyáva félelmet érzett.
– Életem legszebb véletlene volt.
Renáta elmosolyodott.
Amikor a lány megcsókolta, a férfi viszonozta, tudván, hogy épp most hagyott ki egy újabb lehetőséget.
Búcsúzáskor megígérte, hogy másnap beszél.
Fogalma sem volt róla, hogy valaki más már eldöntötte, hogy megteszi helyette.
Regina Montalvo, Sebastián korábbi menyasszonya, látta a vacsoráról készült videót a közösségi médiában. Felismerte az éttermet, és látta, hogy Sebastián ott dolgozik.
A kijáratnál várta meg.
Azt mondta neki, hogy vége a kapcsolatuknak.
Regina az ajtóra nézett, amelyen Renata az előbb kilépett.
– Tudja ő, hogy ki maga?
Sebastian nem válaszolt.
– Milyen kedves. Elítéltél, mert pénzről beszéltem, és most egy fantáziát akarsz vele kiélni.
A kifejezés fájt neki, mert igazságot tartalmazott.
Azon az estén Regina elküldte Sebastianról a videót és néhány fotót egy pletykaoldalnak. Kegyetlen csavart is tett hozzá: az örökös szegény embernek álcázta magát, hogy kémkedhessen egy pincérnő után.
Hétfőn Renata megérkezett a munkahelyére, az utolsó szelet kukoricakenyérrel becsomagolva neki.
Azt vette észre, hogy kollégái egy telefont nézegetnek.
Senki sem akarta megmutatni neki.
Elvette.
Látta az Alcázar vezetéknevet, a gálákról készült fényképeket és a blokkolt kártya magyarázatát.
Amikor Sebastian belépett, még mindig a kenyeret tartotta a kezében.
-Igaz?
Tudta, mit kérdez a lány.
-Igen.
Renata letette a csomagot az asztalra.
– Az órát is eladtad?
-Nem.
– És az autó?
Sebastian lassan megrázta a fejét.
A saját, orránál kopott cipőjére nézett.
– Többször is meghívtalak a jegyért.
Megpróbált közeledni.
Renáta felemelte a kezét.
-Ne érj hozzám.
A konyha elcsendesedett.
– Azon az estén azon gondolkodtam, hogyan kérhetnék türelmet a háziasszonyomtól. Fizethetnél, és hazaengedhetnél azzal a félelemmel.
– Visszaadtam a pénzed.
Amint kimondta, rájött, milyen nyomorúságosan hangzik.
Renata olyan szomorúsággal nézett rá, amit a férfi legszívesebben sikolyokkal helyettesített volna.
– Nem pénzről beszélek.
Levette a kötényét.
Mielőtt elment, a kenyérre mutatott.
–Ez igaz volt. Minden, amit neked adtam.
Sebastian nem követte.
Most először értette meg, hogy az utánafutás egy módja lehet annak is, hogy rákényszerítse a lányt, hogy hordozza magában az érzéseit.
A következő napok nehezek voltak.
A videó vírusként terjedt. Kommentek jelentek meg, amelyekben aranyásónak nevezték, annak ellenére, hogy anélkül fizetett érte, hogy ismerte volna őt. Mások ünnepelték az állítólagos kísérletet, és vitatkoztak arról, hogy megérdemelte-e a díjat.
Renata már tortillát vásárolva is úgy érezte, hogy figyelik.
Ramiro kihasználta a figyelmet.
Megkérte, hogy pózoljon a terminál mellett, és ismételje meg a gesztust egy étterem reklámja kedvéért.
– Adhatunk neked egy bónuszt.
A nő rámeredt.
– Nem fogom a zavaromat a reklámjukká változtatni.
Lemondott.
Távozáskor Chava, a szakács, átnyújtotta neki a jegyzetfüzetbe másolt receptjeit.
– Idehívtak felszolgálni. Ne felejtsd el, hogy te is tudod, hogyan kell főzni.
Renata a mellkasához szorította a jegyzetfüzetet.
Otthon elsírta magát álomba.
Don Tomás nem azért hívta Sebastiánt, hogy szembeszálljon vele. Amikor Sebastián a keresésére indult, a kapunál várta.
– Nem akarja látni őt.
– Magyarázkodnom kell…
– Már tudja, mit tett. Most el kell tudnia dönteni, hogy mit tegyen.
Sebastian a lépcső felé nézett.
Tamás hozzátette:
„A lányom meg akart kímélni téged a megaláztatástól. Végül ezrek előtt leplezted le.”
Vita nélkül távozott.
Azon a délutánon apja, Ernesto Alcázar hívatta.
