Februárban újabb hírt kapott: Mauricio arra kérte, hogy adja át a ház kulcsait, és ismerje el a bejelentett vagyont véglegesnek.
„Többet rejteget, mint pusztán pénzt” – mondta Lucíának.
A családi kiadások igazolására küldött dokumentumok másolatai között találta meg. Volt köztük egy építési engedély is az aláírásával.
Natália még soha nem látta őt korábban.
A Torre Alborhoz, Mauricio legfontosabb projektjéhez kapcsolódott: harminchat emeletnyi lakás egy olyan telek mellett, amelynek stabilitásáról a kezdetektől fogva szó esett.
Megtartotta a dokumentumot anélkül, hogy szólt volna neki. Elkérte a vonatkozó aktát, és független mérnököt keresett.
Amikor befejezte a jelentések összehasonlítását, azonnal elhallgatott.
– Ezt a hatóságoknak meg kell vizsgálniuk az építkezés megkezdése előtt.
Natalia panaszt tett és benyújtotta a másolatokat. Az építkezést ideiglenesen felfüggesztették ellenőrzés miatt. Mauricio a versenytársait hibáztatta, mivel nem tudta, ki adta ki az eredeti figyelmeztetést.
Áprilisban került sor a válás anyagi vonatkozásaival foglalkozó tárgyalásra.
Mauricio arra számított, hogy koldulni fog.
Natalia egyedül lépett be a tárgyalóterembe; Lucía kint várakozott, és folytatta a tanácsadást. Úgy döntött, hogy személyesen avatkozik közbe, miután heteket töltött az egyes pontok előkészítésével, rendszerezte és áttekintette a dokumentumait.
Elena Cárdenas bíró megvizsgálta az iratokat.
– Megerősíti, hogy a saját nevében fog beavatkozni?
– Igen. Jogi diplomám van. És tudom a tényeket, amiket el kell magyaráznom.
Diego szórakozott pillantást váltott az ügyfelével.
Beszámolója Mauriciót egy keményen dolgozó férfiként írta le, akit egy neheztelő feleség zaklatott, aki valaki más vagyonát akarta ellopni.
Natália a végéig hallgatta.
Amikor felállt és a nyolcszázmillióról beszélt, az ügyvéd félbeszakította.
– Ezek fantáziadús számítások.
– Az elemzés és mellékletei megtalálhatók a dossziéban – válaszolta. Kezdhetjük azokkal az átutalásokkal, amelyeket az ügyfele nem magyarázott meg.
A bíró kérte a dokumentumokat.
Az első egy mauritiusi cég külföldi cégnek történő kifizetéseit mutatta be. A második a céget egy ingatlanok megszerzésére használt számlához kötötte. A harmadik az általa aláírt utasításokat tartalmazta.
„Ezek üzleti műveletek” – mondta Mauricio.
– Akkor magyarázd el, miért állítottad, hogy nincs közöd ezekhez a vállalatokhoz?
Diegóra nézett.
Natália emlékezett minden alkalomra, amikor ezt a tekintetet tekintélynek tekintette. Most egy férfit látott magában, aki kezeskedik érte.
A bíró részletesebb pénzügyi információk szolgáltatását rendelte el. Nem döntötte el azonnal, hogy az egyes felek mekkora összegre jogosultak, de világossá tette, hogy a javasolt megállapodást nem lehet hiányos nyilatkozatok alapján értékelni.
Diego megváltoztatta a stratégiáját.
Benyújtott egy jelentést, amelyben megkérdőjelezte Natalia azon képességét, hogy megértse saját döntéseit. A jelentést az orvos írta alá.
Hector Salgado, aki öt évvel korábban kezelte őt, miután elvesztette a terhességét.
Natália úgy érezte, nem kap levegőt.
Sírt az orvosi rendelőben. Bűntudatról, magányról beszélt, és arról a férjéről, aki megkérte, hogy ne említse a babát, mert elszomorította vacsorák alatt.
Most azt tervezték, hogy ezt a fájdalmat okká teszik arra, hogy ne hallgassanak rá.
A bíró érdeklődött a jelentés eredetéről és terjedelméről. Megállapodtak abban, hogy minden klinikai információt bizalmasan kezelnek.
Az orvos későbbi megjelenésekor Natáliának vizet kellett innia, mielőtt megszólalt.
– Mikor értékelte, hogy megírhatom-e ezt a dokumentumot?
– Ismerem a hátterét.
– Öt éve nem látott engem.
Salgado megigazította a szemüvegét.
Natalia bemutatta a konzultációkról készült jegyzeteket, melyeket a saját aktájából gyűjtött össze. A jegyzetek gyászt és párkapcsolati problémákat írtak le. A friss jelentés olyan következtetéseket is tartalmazott, amelyek ott nem szerepeltek.
Rákérdezett Mauricio cégének egy kifizetésére is, amelyet a benyújtott tranzakciók között azonosítottak: félmillió peso, egy héttel a jelentés aláírása előtt.
Az orvos a jövőbeli konzultációkról beszélt.
A bíró kérte a szerződéseit és az új következtetéseit alátámasztó dokumentációt. Salgado nem tudta bemutatni azokat.
A jelentés nem kapta meg Diego által kívánt értéket. A benne található szabálytalanságokat felülvizsgálatra fogják utalni.
Natalia lezárta az orvosi aktát.
„Az, hogy segítségre volt szükségem, nem teszi hamissá azokat a dolgokat, amiket velem tettek.”
Azon a délutánon kimerülten távozott. A bejáratnál Abril smink nélkül, egy borítékkal a mellkasán találta magát.
Első ösztöne az volt, hogy menjen tovább.
– Én sem tudtam, mit csinálok – mondta a fiatal nő.
Natalia elfordult.
– Tudtad, hogy nős.
– April lehajtotta a fejét.
– Igen. Ez ellen nem tudom megvédeni magam. De meg kell mutatnom neked valamit.
Leültek egy kávézóban Luciával.
Abril terhes volt. Mauricio családot ígért neki, miközben olyan céges dokumentumok aláírására kérte, amelyeket nem értett. Előző este a munkahelyi e-mailjében Diegónak címzett utasításokat talált.
Őt akarták kinevezni egy eladósodott cég élére, az átutalásokat neki tulajdonítani, és őt beállítani a Torre Albornál történt szabálytalanságokért felelősként.
Az üzenet egy olyan mondattal zárult, ami hajnalig ébren tartotta: „Nem fogom hagyni, hogy a terhesség megnehezítse a kimozdulásomat.”
Natália kétszer is elolvasta.
Hónapok óta azt képzelte, hogy Abril élvezi a megaláztatást. Előtte egy rémült nő állt, aki kezdte megérteni Mauricio ígéreteinek árát.
– Nem fogom kérni, hogy bocsáss meg nekem – mondta Abril. – De abban sem fogok segíteni, hogy elpusztítson téged.
Lucía független tanácsot kért. Abril megtartotta az eredeti dokumentumokat, és átadta az információkat a projektet vizsgálóknak.
