Amikor panaszkodott, hogy eljutok egy iskolai fesztiválra, azt mondta, hogy nem érti a sikerhez szükséges követelményeket.

Az első nyom Renatával kapcsolatban nem egy parfüm vagy egy véletlenül talált üzenet volt, hanem egy hotelszámla, amelyet egy olyan projektre terheltek, amelynek semmilyen tevékenysége nem volt Cancúnban.

Mariana a bizottság rutinszerű felülvizsgálatán keresztül kérte a számlákat. Aztán magánrepülésekre, üzleti ajándékként feltüntetett ékszerekre és egy alkalmazottak nélküli tanácsadó cégnek teljesített kifizetésekre derült fény.

A kedvezményezett a 26 éves Renata volt.

Mariana nem vizsgálta meg a telefonját. Független ellenőrzést rendelt el a cég pénzügyeiről.

Az előzetes jelentés két héttel délután érkezett meg: rejtett személyes költségek, módosított engedélyek, és egy javaslat egy repülőgép eladására egy Alejandróhoz köthető közvetítőn keresztül.

A dosszié tartalmazott egy aláírást Marianától, amit nem ő írt oda.

Ez a felfedezés mindent megváltoztatott. Már nem csak egy szétesett házasságról volt szó.

A bizottság még aznap délutánra rendkívüli ülést tűzött ki. Alejandro nem volt hajlandó részt venni rajta: azt állította, hogy a megfigyelések könyvelők eltúlzásai, és hogy a felesége végül visszavonja azokat.

Amikor bejelentette, hogy nem fogja megtenni, megparancsolta neki, hogy hagyja el a házat.

Mariana most, a szállodából hallotta, ahogy Lucia megerősíti, hogy a tanácsadók kapcsolatban állnak egymással.

Bekapcsolta a számítógépét.

„A dokumentumok hiánytalanok” – mondta. „Meg akarom védeni a műveletet és a munkahelyeket. Alejandro személyes beszámolói nem képezik részét ennek a döntésnek.”

A találkozó alatt alig említette, mi történt a hálószobában. Bemutatta a számlákat, a dátumokat és a függőben lévő adásvételi szerződést.

A bizottság felfüggesztette Alejandrót vezetői pozíciójából, és engedélyezte vállalati hozzáférésének megszüntetését a vizsgálat idejére. Emellett leállította a repülőgéppel kapcsolatos műveletet.

Az egyik tanácsadó megkérdezte, hogy az ügyfelek családi krízisként értelmezik-e a felfüggesztést.

Mariana közelebb vitte a kamerához a kérdéses szerződést.

– El tudjuk magyarázni a vezérlők áttekintését. Azt viszont nem, hogy láttunk egy módosított aláírást, és úgy döntöttünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk.

A pénzügyi igazgató bólintott. Hónapok óta kérte a rendkívüli kiadások korlátozását, és most először érezte úgy, hogy nem kell majd igazolnia magát a munkájáért.

Mielőtt befejezte volna az ülést, Mariana kérte, hogy felülvizsgálhassa saját megfigyeléseit. Túlzottan Alejandro válaszaira hagyatkozott, és figyelmen kívül hagyta a figyelmet érdemlő figyelmeztetéseket.

„Azt is szeretném tudni, hogy hol hibáztam” – mondta. „A rendszert kell megjavítanunk, nem csak az aláíró nevét kell megváltoztatnunk.”

Amikor vége lett, néhány másodpercig a sötét képernyőt bámulta. Félt. De már nem volt egyedül, és próbált mindent kitalálni a hálószobájából.

Mariana aláírta a vonatkozó határozatokat.

Aztán felhívta Julián Ortega kapitányt, a műveleti igazgatót, aki apja barátja volt a vödöridő óta.

– Szükségem van rád, hogy elkísérd Lucíát. Azt akarom, hogy ez kiabálás és a gyerekeim jelenléte nélkül végződjön.

– Így lesz. És hogy vagy?

A hasára nézett.

– Ma nem túl jól, Julian.

– Nem kell jól lenned ahhoz, hogy segítsünk.

A házban Renata már kinyitotta a terasz ajtaját. Zöld ruhát viselt, és a telefonjával rögzítette a medence látványát.

„Az új kedvenc helyem” – mondta a kamerába.

Alejandro kihúzott egy üveg dugóját, és átnyújtott neki egy poharat.

– Holnap lecseréljük a dekorációt. Kérj, amit csak szeretnél.

– És nem jön vissza?

Hangosan felnevetett.

– Mariana nem tudja, hogyan éljen nélkülem. Majd megszokja, ha meglátja, mennyit teszek félre neki.

Renata leült egy nyugágyra, és Párizsba tartó repülőjegyeket kezdett keresni. A férfi megígérte, hogy még aznap este lefoglalja őket.

Az első figyelmeztetés akkor jelent meg, amikor megpróbált megerősíteni egy autószervizt a céges kártyájával.

Művelet elutasítva.

Alejandro összevonta a szemöldökét, és újra próbálkozott.

– A bank mindenképpen a legjobb megoldás.

A második figyelmeztetés postán érkezett: felfüggesztették az engedélyezési jogkörét. Ezután a cég belső alkalmazása leállt.

Mielőtt hívhatta volna a rendszereket, meghallották a helikoptert.

Északról közeledett, sötéten a délutáni fényben. A Transportes Aéreos Robles címere tökéletesen látható volt.

„Ki engedélyezte a repülést itt?” – morgolódott Alejandro.

A kerti locsolóberendezéseket kikapcsolták. A személyzet a szokásos eljárást követve elhagyta a leszállóterületet és bezárta a közeli ajtókat.

Miután a rotorok leálltak, Alejandro a helikopter-leszállóhely felé indult. Renata követte, továbbra is a telefonját szorongatva.

Julian, Lucia és két biztonsági őr kiszállt.

„Mit jelent ez?” – kérdezte. „A saját otthonomban vagyok.”

Lucia egy mappát szorított a mellkasához.

–Beszélnünk kell a felfüggesztésedről és a távozásról, amire Mariana kért.

Alejandro a pilótára nézett.

–Te nekem dolgozol. Mondd meg nekik, hogy menjenek el.

Julian mozdulatlan maradt.

– A cégnél dolgozom, Alejandro.

Lucía az asztalra tette a dokumentumokat. A dokumentumok között ott voltak az igazgatótanácsi határozatok másolatai, a könyvvizsgálói jelentés és azok a bizonyítványok, amelyekre Alejandro évek óta úgy tett, mintha nem emlékezne.

– A pozíciód nem tesz tulajdonossá. Tudod ezt.

Renata lassan letette a telefont.

– A ház sem a tiéd, nem?

– Az ügyvédem majd eligazítja ezt – felelte.

– Felhívhatod – mondta Lucia. – Sőt, már megkapta a papírokat.

Alejandro telefonált. Hátrált pár lépést, és felháborodottan beszélni kezdett. Rövid idő múlva megállt.

– De mindent rám bízott…

Majdnem egy percig hallgatott.

– Nem, nincsenek részvényeim a nevemen.