Amikor visszatért, a pohár, amit Renata az asztalon hagyott, még mindig érintetlen volt.

„Elvette a számláimat?” – kérdezte.

„Felfüggesztettük a céges fizetési módokat” – magyarázta Lucía. „A személyes vagyona továbbra is a tiéd marad. Magyarázatot kell adnod a céges kiadásokról.”

Alejandro átfutotta a jelentést, olyan adatot keresve, amellyel vitatkozhat.

Aztán megtalálta a repülőgép-szerződés másolatát.

– Ez még nem volt lezárva.

– Pontosan ezért tudtuk megállítani.

Julián felismerte a rendszámot, és megkeményedett az arca. Egy olyan repülőgép volt, amelyet kórházak által megbízott orvosi szállításokra is használnak.

„Jövő hétre jóváhagyott szertartásaid voltak” – mondta. „Tudtad, hogy szükségünk van rájuk.”

Alejandro nem válaszolt.

Renata ránézett a tanácsadója nevére a dossziéban. Túl sok kérdés nélkül fogadta el a fizetéseket, meg volt győződve arról, hogy a tanácsadó képes kezelni a pénzt.

– Azt mondtad, hogy minden engedélyezett.

Most először szólalt meg kacérság nélkül a hangja.

Lucía átnyújtott neki egy értesítést, hogy nézze át, és adja meg saját tanácsait. Renata összehajtotta és eltette a táskájába.

– Elmegyek – jelentette be.

Alejandro megpróbálta megállítani a karjánál fogva. A lány elhúzódott.

– Olyan életet ígértél nekem, ami nem is a tiéd volt.

Az oldalsó bejáraton távozott. Senki sem követte, hogy felvegye. Tökéletes délutánjának képe ott maradt az üres képernyőn.

Alejandro beleroskadt egy székbe.

– Marianával szeretnék beszélni.

Lucía felhívta, és az engedélyével bekapcsolta a kihangosítót.

Amint meghallotta felesége lélegzetét, hangnemet váltott.

–Kilövődtünk. Gyere vissza, és beszélünk. Mindent elmagyarázok neked.

Mariana a hálószoba ajtajából figyelte a gyerekeit. Camila elaludt a baba takarója mellett.

„Diego munkát ajánlott nekem, hogy eltartsak minket” – mondta.

Alejandro lehunyta a szemét.

– Dühös voltam.

– Ő 10 éves.

Nem érkezett válasz.

„Nem akarom, hogy valaha is úgy érezze, meg kell mentenie tőled. Az ügyvédeink megbeszélik a válást. A könyvvizsgálat folytatódik.”

– El fogsz pusztítani egy hiba miatt?

Marianának eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Sok döntést hoztál ma. Nem nevezheted mindegyiket hibának, és nem kérheted, hogy töröljem ki őket.

A hívás véget ért.

Alejandro beleegyezett a távozásba, miután ismét beszélt az ügyvédjével. Összegyűjtötte a dokumentumokat, a gyógyszereket és a ruhákat. A megmaradt holmiját leltárba veszik, és egy megállapodás részeként visszaadják neki.

Senki sem vette el az óráját. Senki sem tagadta meg tőle a pénztárcáját. Amikor átlépett a kapun, mindent vitt magával, ami igazán az övé volt, mégis soha nem érezte magát ennyire szegénynek.

Julian addig maradt, amíg be nem fejezték a ház átkutatását.

Mariana sötétedéskor tért vissza a gyerekekkel. Miután beértek a hálószobába, Camila megkérdezte, hogy visszatehetné-e a takarót a fiókba.

-Természetesen.

Diego még mindig az ajtóban állt.

– Már nem kell elmennünk?

Nehezen térdelt le. Julián közelebb hozott egy széket, Mariana pedig leültette a fiát elé.

– Nem. És soha nem kellett volna aggódnod emiatt.

A fiú sírni kezdett. Mariana megölelte, miközben a fiú elismételte, hogy meg akarta védeni, de nem tudta, hogyan.

– Segítettél nekem azzal, hogy fogtad a húgod kezét – mondta neki. – A többi rajtunk, felnőtteken múlik.

Azon az estén quesadillákat ettek a konyhában, a bőröndjeik még mindig bezárva voltak a folyosón. Mariana felhívott egy pszichológust, akit az iskola ajánlott. Elfogadta a barátja segítségét a következő napokra is.

Három héttel később megszületett Nicolás.

Diego a kórházi ágy mellett ülve találkozott a testvérével. Egy nővér segítségével tartotta, és nagyon komolyan elmondta neki, hogy otthon van egy ablak, ahonnan helikoptereket lehet látni.

Mariana most először mosolygott el anélkül, hogy észrevette volna, hogy a gesztust tartja az arcán.

A következő hónapok nehezek voltak. Voltak meghallgatások, felülvizsgálatok és olyan esték, amikor kételkedett abban, hogy képes-e egy céget vezetni, miközben egy újszülöttet gondoz.

Nem próbálta egyedül megcsinálni. Kinevezett egy vezetői csapatot egyértelmű felelősségi körökkel, és abbahagyta a háztartási teendők mögé bújva végzett munkát.

Voltak délutánok, amikor korán elindult, hogy elhozza Camilát. Máskor egy videohívás során Nicolás aludt a mellkasán. Megtanult időt kérni, delegálni, és bezárni a számítógépet, amikor Diego azt mondta, hogy beszélnie kell.

Eltartott egy ideig, mire a ház visszanyerte eredeti hangjait. Először Camila zenéje tért vissza; aztán a játékok miatti viták. Egyik este Mariana meghallotta Diego hangos nevetését, és a folyosón állt, hallgatózott, amíg ő is nevetni nem kezdett.

A nyomozás megerősítette a sikkasztást és a dokumentumok hamisítását. Alejandrónak vissza kellett fizetnie a pénzeszközöket és el kellett adnia vagyonának egy részét, hogy eleget tegyen a megállapodásoknak és a későbbi határozatoknak.

Renata visszafizette a igazolhatatlan kifizetéseket. Visszament a városába, és elkezdett dolgozni a nővérével. Egyetlen korábban publikált fénykép sem tudta volna megfejteni, hogy mit írt alá.

Öt év telt el.

Mariana cége bővült, több ellenőrzést, új áruszállítási útvonalakat és stabil orvosi szállítási programot vezetett be. Az irodájában az első bérelt repülőgép mellett apja fényképét tartotta.

Alejandro most egy logisztikai raktárban dolgozott. A munka becsületes volt; ami nyomasztotta, az az emléke volt, hogy milyen megvetéssel bánt azokkal, akik korábban ezt a munkát végezték.

A gyermekeivel való találkozóit fokozatosan, támogatással szervezte meg. Mariana nem kérte tőlük, hogy felejtsék el vagy gyűlöljék őt. Figyelmesen meghallgatta a kérdéseiket és tiszteletben tartotta a tempójukat.