Most már értette
A Béke nem egy üres, fényesre csiszolt és csendes palota volt.
A béke hangja fiai félelem nélküli énekéből fakadt.
Rosa volt az, aki beteljesítette azt az álmot, amit Clara óvott tőle.
Hálával emlékeztünk valakire, nem csak fájdalommal.
És ahogy a zene felerősödött a valaha élettelennek tűnő házban, Mateo a gyermekeire nézett, és végre megértette az igazságot.
Rosát soha nem küldték oda csak azért, hogy kitakarítsa a kúriáját.
Azért érkezett, hogy kinyissa a szobákat, amelyeket a bánat bezárt.
Visszaadta a fiainak a hangjukat.
És miközben segített nekik hazatalálni, végre megtalálta a nőt, akit annyi éven át keresett – nem egy találkozón vagy egy utolsó beszélgetésen, hanem egy kézzel írott levélben, egy befejezetlen álomban és két kisfiúban, akik anyjuk dalát énekelték.
Megjegyzés: Ez a történet valós események ihlette fikció. A nevek, szereplők és részletek megváltoztatva. Bármilyen hasonlóság a véletlen műve. A szerző és a kiadó elhárítja a felelősséget az értelmezésekért és a félreértésekért. Minden kép csak illusztráció.
