Ne, ne javítsd meg a fiókjaimat.
Aurelio hallgatózott anélkül, hogy azonnal ajtót nyitott volna.
– Kezdhetjük azzal, hogy beszélünk.
De a döntéseim és a dokumentumaim továbbra is az én felügyeletem alatt maradnak.
A nő bólintott.
Emellett bocsánatot kért Marisoltól, és helyesbítette vádjait azokkal szemben, akiknek megismételte azokat.
A bizalom megszerzése tovább tartana.
Azzal kezdte, hogy vasárnaponként meglátogatta Chabelát és segített neki, anélkül, hogy követelte volna, hogy mindent elfelejtsenek.
Egy évvel azután a rádióban elhangzott délután után a kert ismét rózsákkal volt tele.
Marisol Aureliot kísérte, amikor Andrés megjelent a kapuban.
Látta közeledni, és önkéntelenül is eszébe jutott a sikoly.
Mosolygott.
– Apa, ez a dal jobbat érdemel, mint egy rádiót.
Chabela kijött a harmonikával.
Aurelio az ölébe ültette, és játszani kezdte Natalia esküvőjének dallamát.
Andrés kinyújtotta a kezét Marisol felé.
– Táncolsz velem?
Néhány lépést tettek a rózsabokrok között.
Amikor a zene véget ért, elővett egy kis kék dobozt.
– Szeretném megosztani veled az életemet.
A munkáddal, a projektjeiddel és mindennel, amit még fel kell fedeznünk. Hozzám jössz feleségül?
Marisol igennel válaszolt, mielőtt még visszafojthatta volna a könnyeit.
– Végre! – kiáltott fel Aurelio.
Kezdtem belefáradni ennek a dalnak az ismétlésébe.
Chabela hangosan felnevetett.
Veronica óvatosan megölelte Marisolt, Andres pedig lehajolt, hogy megcsókolja az apját.
A folyosó végén lévő szobában az ablakok nyitva voltak.
Natalia fényképe az ajtóval szemben volt.
A kertben hallatszott a harmonika, a tulajdonosa pedig még mindig kint volt, és az ismét összegyűlteknek játszott.
