Rogelio megpróbált mosolyogni, elmagyarázni, hogy családi ügyről van szó.
Alejandro másodpercekkel később megérkezett, és Mariana mellé állt, anélkül, hogy hozzáért volna a férfihoz.
Alig hallotta a többit.
Apja hangja ismétlődött a fejében.
Azon az éjszakán, míg Teresa a szobájában egy karosszékben aludt, hogy legyen magának társaság, Mariana kiment vízért.
Az irodában meghallotta, amint egy volt alkalmazott felajánlja Alejandrónak, hogyan büntesse meg Rogelio-t.
– Vannak ismerőseim.
Elveheted a bátorságát.
Marianna nyitotta ki az ajtót.
– Ne hagyd, hogy bántsák.
Alejandro felé fordult.
– Azután, amit veled tett…
– Jelenteni szeretném.
Azt akarom, hogy válaszolj.
De itt kell tudnom lenni anélkül, hogy félnem kellene attól, hogy mit fognak velem tenni.
Alejandro néhány másodpercig hallgatott.
Aztán megkérte az alkalmazottat, hogy távozzon, és leült Marianával, hogy megvárja Salgado hívását.
Több hónap telt el.
Mariana visszanyerte a tanulmányait, és elkezdett együttműködni a piac melletti egészségügyi műhelyekben, mindig egy regisztrált ápoló felügyelete alatt.
Egy esős délutánon egy férfi érkezett sapkában és sötét szemüvegben.
Leült elé, és kinyújtotta a karját, hogy megmérhesse a vérnyomását.
Mariana meglátta a sebhelyet a hüvelykujj mellett.
Aztán a gyűrűjelzés.
Barragán lefogyott és megborotválkozott, de a kezei ugyanolyanok voltak.
Nyugodt maradt a hangja.
– Várj itt.
Felhívom a nővért.
Beszállt a járműbe, ahol az anyagot tárolták, és értesítette Salgadót.
Amikor újra ránézett, Barragán már a kijárat felé tartott.
Mariana riasztotta a partnerét, és otthon maradt.
Az ablakból nézte, ahogy eltűnik a fülkék között.
A móló közelében tartóztatták le.
A mozgását kísérő diszkrét megfigyelés lehetővé tette, hogy elállják az útját, mielőtt elérte volna a csónakot.
Órákkal később Salgado megérkezett, hogy meglátogassa.
Olyan híreket hozott, amelyeket nehezen tudott kiejteni.
Az egyik résztvevő elkezdte az együttműködést.
Azon a reggelen volt egy negyedik férfi is, egy sofőr, aki ismerte az utakat, és egy másik járműben maradt.
Rogelio volt az.
A nyomozás során fizetéseket, kommunikációt és egy benzinkútról származó felvételt tártak fel.
Az apja hónapok óta Barragánnak dolgozott.
A megmentés után elárulta, hol alszik Mariana, abban a reményben, hogy fizetséget kap a megtalálásáért.
Sírás nélkül hallgatta végig.
– Tudtad, hogy megölhetnek?
Salgado nem sütötte le a tekintetét.
– Vannak üzenetek, amelyek arra utalnak, hogy igen.
Mariana kérte, hogy egy pillanatra egyedül maradhasson.
Aztán felhívta Júliát.
Amikor a barátnője megérkezett, Marianát az ablaknál ülve találta.
– Nem tudom, miért várok folyton valami más magyarázatra – suttogta.
Julia leült mellé, és fogta a kezét, amíg fel nem tudott állni.
A doboz Elena holmijaival hetekkel később bukkant fel.
Alejandro megkérte az ügyvédet, hogy kövesse nyomon a kilakoltatási leltárt.
Mariana engedélyével néhány tárgyat találtak egy raktárban.
A zárt dobozt az ajtaja előtt hagyta.
Bent fényképek, egy kötény és egy boríték volt, amelyen a neve állt.
Mariana azonnal felismerte anyja remegő kézírását.
„Lányom: ha ezt megtalálod, el akarok magyarázni egy döntést, amiről nem tudtam, hogyan mondjam el neked.”
Elena leállította a dialízist, miután beszélt orvosaival romló állapotáról, és útmutatást kapott a további ellátásról.
A levél így folytatódott:
“Semmiben sem vallottál kudarcot.”
Láttam, mennyit teszel, és fájt, hogy nem tudtam segíteni.
Úgy döntöttem, hogy másképp töltöm a hátralévő időt.
Beszélnem kellett volna róla veled.
Bocsáss meg, hogy kérdéseket hagytam itt.
Mariana a mellkasához szorította a papírt.
„Te voltál az örömöm.”
Emlékszel azokra a délutánokra, amikor bármilyen butaságon nevettünk.
Ezek is az életünk részét képezték.
És menj vissza tanulni, ha még mindig akarsz.
Nem kell nekem semmit sem bizonyítanod.
Tetszett látni téged boldognak.
Alejandro sírva találta a lépcsőn.
Ezúttal helyet csinált neki.
Elolvasta a levelet, amikor Mariana átnyújtotta neki.
Aztán együtt maradtak, és nézték, ahogy az eső lecsurog a kert levelein.
Mariana volt az, aki a keze után nyúlt.
A jogi eljárás lassan haladt.
Barragán, Esteban és Rogelio szembesültek bűncselekményeik bizonyítékaival.
Mariana a tanácsadója kíséretében tett vallomást, majd kimerülten elhagyta a bíróságot, anélkül, hogy újra az apjára kellett volna néznie.
Alejandro helyzete is megváltozott.
A dossziéi között volt egy engedély a hiányos szállítólevelek használatára.
Amikor egy könyvelő figyelmeztette a szabálytalanságokra, elrendelte az ellenőrzés leállítását a késedelmek elkerülése érdekében.
Az ügyvédje elmagyarázta neki a dokumentumok átadásának következményeit.
Alejandro letette őket az asztalra.
Nyilatkozatában elismerte, hogy a figyelmeztetések kivizsgálásával szemben a gyors eredményeket részesítette előnyben.
Mariana egy padról hallgatta.
Szerette, de még mindig fájt a gondolat, hogy az anyja a kezében tartja azt a tollat.
Alejandro 3 év börtönbüntetést és jóvátételi kötelezettséget kapott.
Vagyontárgyakat adott át az áldozatok kártalanítására, és távozott a cég vezetéséből.
Mielőtt elváltak volna útjaik, ezt mondta Marianának:
– Nem fogom kérni, hogy várj meg.
Gyengéden megölelte.
– Befejezem a diplomámat.
Aztán majd meglátjuk, hol tartunk.
Azokban az években írták őket.
Mesélt neki a szakmai gyakorlatáról, az első műszakjáról és a betegről, aki Don Eusebiora emlékeztette.
Mesélt neki az óráiról, arról, hogy mit tanul, és hogy mit tervez dolgozni, ha kiszabadul.
Nehéz kártyák is voltak.
Mariana elmondhatta neki, hogy hiányzik neki, és hogy még mindig dühös.
Alejandro megtanult úgy reagálni, hogy ne kérje meg a lányt, hogy nyugtassa meg.
