– Te is vársz valakire? – kérdezte a fiú.
– Régen sokat vártam el. Ma társaságot nyújthatok neked.
Nem mondta meg neki, hogy az apja vissza fog térni.
Azt sem kérte tőle, hogy hagyja abba a várakozást.
Egyik este Natalia tudni akarta, miért tette.
Andrésnek eltartott egy ideig, mire válaszolt.
–Apám elment, amikor kicsi voltam. Az arcára kevésbé emlékszem, mint azokra az órákra, amiket az utat bámulva töltöttem.
Natália a tücskök ciripelését hallgatta.
– Nem akarom, hogy a fiam úgy nőjön fel, hogy gyűlöli őt.
– Nem kell azt gondolnia, hogy az ő hibája volt.
Azon az estén beszélt Gaellel.
Azt mondta neki, hogy Germán úgy döntött, messze fog költözni, hogy a felnőttek néha fájdalmas döntéseket hoznak, és hogy ő semmit sem tett, ami ezt provokálhatta volna.
A fiú megkérdezte, hogy írhat-e neki.
Natália segített neki.
Hozzáfűzött még pár sort: nem arra kérte, hogy jöjjön vissza hozzá. Azt kérte, hogy hívja fel, írjon neki, vagy látogassa meg a fiát.
Don Esteban megszerezte a cég címét, és elvitte a levelet a postára.
A fővárosban Germán megkapta a borítékot néhány üzleti számlával együtt.
Felismerte a kézírást.
Egy pillanatig fogta, majd elrejtette egy fiókban.
Jimenának azt mondta, hogy független. Octaviónak pedig azt, hogy egyedülálló férfi, aki készen áll az újrakezdésre.
A levél túlságosan zavaró volt abban a történetben.
Végül felnyitás nélkül elégette.
Valamivel később megindította a válópert. Natalia megkapta a dokumentumokat, és tanácsot kért, mielőtt bármit is aláírt volna.
Az övé volt a föld. A fiának védelemre és élelemre volt szüksége, annak ellenére, hogy az apja el akart tűnni.
A megoldása hónapokig tartott.
Andrés elkísérte a faluba, amikor a nő kérte. Az irodák előtt várakozott, térdén egy asztaloskönyvvel.
Nem az ő nevében beszéltem.
Natalia kezdett bízni ebben a jelenléti módban.
Eközben Gael úgy döntött, hogy ajándékot ad.
– Lovat szeretnék apának. Olyat, ami nem fárad el.
Andrés megmutatta neki, hogyan kell csiszolni egy előre kivágott formát. A fiú kékre festette az ablakról maradt festékkel.
Végül egy füllel feljebb került.
Gael meg volt győződve róla, hogy ez tökéletes.
Egyik este Natalia és Andrés éppen az asztal szélén próbáltak szálkákat eltávolítani, amikor a kezük összeért az asztalon.
Lassan visszahúzta az övét.
Natália az ujjaira meredt.
Még mindig nem tudta, mitévő legyen az érzéseivel, de abbahagyta a tettetést, mintha ott sem lenne.
Don Estebannak a fővárosba kellett utaznia.
Gael odaszaladt hozzá a rongyba csavart lóval.
– Elviszed neki?
A keresztapa Natáliára nézett.
A nő bólintott.
Nem akarta megtanítani a fiát, hogy szégyenből rejtse el a vonzalmát.
Esteban megérkezett Octavio házához Germánt keresve. Fények, zene és a vendégek özöne fogadta, amire nem számított.
Az eljegyzését ünnepelték Jimenával.
Germán látta, hogy átmegy a kerten, és elsápadt.
A férfi lebontotta a lovat.
– A fiad küldte ezt neked. Keményen dolgozott, hogy befejezze.
Jimena az alakra nézett.
– A fiad?
Germán túl hangosan nevetett.
– Összezavarsz. Nincsenek gyerekeim.
Esteban abbahagyta a kezei mozgatását.
–Ott voltam az esküvődön. Gael keresztapja vagyok.
– Nem tudom, mit akar csinálni ez az ember.
A vendégek elhallgattak.
Octavio a férfira nézett, aki felajánlotta neki a kis kék lovat, majd a lánya jövendőbeli férjére.
Germán kérte, hogy vigyék ki.
Senkinek sem kellett megtennie.
Esteban újra becsomagolta az ajándékot.
„A gyerek nem hibáztatható azért, ha szégyelled magad” – mondta.
Hangtalanul távozott.
Miután visszatért a faluba, megtalálta Natáliát, mielőtt Gael megláthatta volna.
Mindent elmondott neki.
A falnak támaszkodott.
Nem sírt azonnal.
Nehezen értette, hogy valaki megtagadhatja a mellkasán aludt gyereket.
Gael futva érkezett.
– Tetszett neked?
Natália térdelt le elé.
Esteban mindkét kezével fogta a csomagot.
– A keresztapád visszahozta a lovat – felelte a nő. – Az apád nem volt hajlandó átvenni.
A fiú mosolya eltűnt.
– Miért csináltam rosszul?
– Nem. Nagy szeretettel csináltad. Az ő döntésének semmi köze ahhoz, hogy milyen szép lett.
Gael elvette a csomagot és kiment a folyosóra.
Natalia követni akarta, de Andrés a karjához súrolta.
– Itt vagyok. Menj oda hozzá.
Addig ült a fia mellett, amíg meg nem találta a szavakat. Aztán átölelte, miközben a fiú sírt.
Azon az estén Andrés történeteket mesélt lovakról, akik ösvényt kerestek az esőben.
A gyerek az övét átölelve aludt el.
Napokkal később elkezdődött az iskola. Natalia megfoltozta egy unokatestvére hátizsákját, és jegyzetfüzeteket vásárolt a konzervek eladásából származó pénzből.
Gael azt akarta, hogy a ló elkísérje. Miután megérkezett a nappaliba, elrejtette a holmija között.
Andrés kint várt egy szerszámosládával: kapott egy állást, ahol asztalokat javított.
A fiú a szünetben meglátta az ablakon keresztül, és odaszaladt hozzá.
– Azt hittem, te is elmentél.
Andrés letette a dobozt a padlóra.
– Átültem a helyemre. Majd legközelebb szólok.
Attól kezdve, mielőtt elmentem volna egy megbízatásra, mindig megmondtam neki, hogy mikorra várható a visszatérésem. És én vissza is tértem.
A fővárosban Octavio vizsgálatot rendelt el a történtek kivizsgálására.
Megtalálták a családot, a farmot és a termésért kapott fizetséget, amit Germán kapott.
Különbségek mutatkoztak a vállalatnál általa irányított műveletekben is.
