– Halkabban beszélj! – parancsolta.
– Jogi állást ajánlott fel nekem. Aztán azt mondta, hogy a pozíció a műsorvezető unokahúgának szól. Hónapokig kért, hogy nyomozzak az ügyben anélkül, hogy elismerte volna, vagy fizetett volna érte.
Paulina letette a poharát.
– Felhajtást csinálsz, mert nem léptettek elő.
– Azt kérdezem, hogy ki készítette a bemutatott munkát.
Egy oszlop mellett láttam Leonort. Nem tudtam, mennyit hallott véletlenül.
Esteban is látta őt.
– April össze van zavarodva. Segített nekünk adatokat gyűjteni.
Megmutattam neki a képernyőt.
– Akkor elmagyarázhatja, miért kért tőlem írásban egy teljes körű jogi elemzést és egy javasolt kérdéssort.
Leonor közeledett.
– Holnap szeretném átnézni azokat a dokumentumokat.
– Doktor úr, erre nincs szükség – mondta Esteban.
– Majd akkor döntök, miután elolvastam őket.
Annyira remegett a kezem, hogy mindkettőjükkel el kellett tennem a telefont.
Nem tartottam több beszédet. Kimentem a szobából, leintettem egy taxit, és felhívtam anyámat.
– Meg tudsz várni rám?
Amikor megérkeztem, még mindig azt a blúzt viselte, amit a munkába járt. Megölelt anélkül, hogy megkérdezte volna a buliról.
– Nem akarok már visszamenni – mondtam.
– Akkor először pihenj. Aztán majd eldöntjük, mi a következő lépés.
Másnap elküldtem a dokumentumaimat Leonor intézményi e-mail címére, és kértem, hogy rögzítsék a munkámmal kapcsolatos beszélgetéseket. Beszéltem a HR-es osztállyal is.
Trini délben hívott.
– Esteban azt mondja, hogy visszaéltél a bizalmával.
Úgy éreztem, megint elfogy a levegőm.
– És mit gondolsz?
– Igen, vannak szemeim. Láttam, hogy mappákat cipelve távoztál, miután véget ért a műszakunk. Ha bármit kérdezni akarsz, itt vagyok.
René segített nekem megszervezni egy mappát a dátumokkal. Anyám kávét főzött, és leült a közelembe, nem tettetve, hogy mindent el tud intézni.
Délután Esteban írt nekem. Azt mondta, hogy még mindig helyrehozhatom a dolgokat, ha küldök egy újabb e-mailt, amelyben tisztázom, hogy túloztam a buli alatt.
Majd hozzátette, hogy a televíziós világ kicsi, és senki sem alkalmazna egy nehéz embert.
Annyiszor elolvastam az üzenetet, hogy végül azt hittem, minden egyes szó a jövőmet írja le.
René otthagyta a papírokat az asztalon.
– Az állításod melyik részét nem tudod bizonyítani?
-Egyik sem.
– Akkor ne változtasd meg a történetet, hogy nyugodtan aludhasson.
Nem válaszoltam Estebannak. Azt az üzenetet is elmentettem. Azon az estén kikapcsoltam a telefonomat, és megkértem anyámat, hogy maradjon velem, amíg el nem alszom.
Kedden Leonor megkért, hogy találkozzam vele.
Felkészülten érkeztem, hogy minden oldalt megvédjek.
Elhozta a kinyomtatott jelentéseimet, jegyzetekkel.
„A törvényjavaslatokkal kapcsolatos kérdés megváltoztatta a program fókuszát” – mondta. „És az örökség idővonala megakadályozott minket abban, hogy igazságtalanul megvádoljunk valakit.”
Könnyek szöktek a szemembe.
– Megkértem, hogy azt mondja, az enyém.
– Tudom. Már átnéztem a válaszaidat, és beszéltem a produkcióval.
Mély lélegzetet vett.
– Azt is tisztáznom kell: nincsenek unokahúgaim, akik a csatornánál dolgoznának.
Ránéztem, nem értettem.
Paulinát Esteban ajánlására alkalmazták. Egy nem létező családi kapcsolatot használt fel arra, hogy elhitesse velem, a panaszkodás értelmetlen. A köztük lévő közelség magyarázta, hogy miért akarta elhelyezni Paulinát, de nem indokolta a munkám eltitkolását.
– Semmit sem tudtál rólam?
„Tudtam a neved a takarítóktól. Nem tudtam, hogy kutatást végzel. Több kérdést kellett volna feltennem, amikor láttam, hogyan érkeznek bizonyos anyagok. Ez az én felelősségem is.”
Nem erre a válaszra számítottam.
Leonor nem ígérte meg, hogy engem tesz ki főnöknek. Elmagyarázta, hogy a csatorna eltávolította Estebant a koordinációs szerepkörből, amíg áttekintik a történteket, és hogy a HR majd kezeli a pluszmunkával kapcsolatos panaszomat.
Aztán letett egy javaslatot az asztalra.
—Jogi asszisztenst keresünk. Írásban világosan meghatározott feladatokkal, fizetéssel és felügyelettel. Ha továbbra is szeretne velünk dolgozni, kérjük, töltse ki a fizetett próbaidőszakot.
Minden oldalt elolvasok.
Rákérdeztem a műsoridőkre, a stáblistára, és arra, hogy kit kellene értesítenem, ha valami újra történne.
Megsértődöttnek tűnő szemtelenül válaszolt.
Másnap elfogadtam.
Esteban a kritika után távozott a csatornától. Paulinától elvették azokat a feladatokat, amelyeket nem tudott bizonyítani, és más pozíciókat ajánlottak fel neki. Hallottam, hogy úgy döntött, távozik.
Megkaptam a korábbi vizsgálatokért járó, megbeszélt fizetséget és egy hivatalos bocsánatkérést. Semmi sem hozhatta vissza az álmatlan éjszakákat, de most először nem kellett beérnem egy ígérettel.
Az új főnököm, Lorena, nagyon követelőző volt. Visszaadta az első írásomat, tele javításokkal.
Sírtam a fürdőszobában. Aztán kijöttem, megkérdeztem, hogy mit nem értettem, és újraolvastam.
Megtanultam különbséget tenni aközött, aki megkérdőjelezi a munkámat, hogy javítsak rajta, és aközött, aki megkérdőjelezi a jogomat, hogy ott legyek.
Hónapokkal később egy rövid magyarázatot készítettem egy családtagok közötti beszélgetésekről szóló részhez. René segített begyakorolni. Leonor átnézte a tartalmat, és hagyta, hogy kamera előtt részt vegyek a beszélgetésben.
Anyukám és Trini a stúdióból nézték a felvételt.
Nincs, új ruhát viseltem. A buliban viselt kéket, és fölé egy kabátot.
Amikor felgyulladt a villany, úgy lélegeztem, ahogy tanították.
– Abril Salazar vagyok, a jogi csapattól.
Láttam, hogy anyám a szájához kapja a kezét. Trini megszorította a karját.
Nincs időm a propio programra. Még annyi mindent kellett tanulnom. De a nevem benne volt a forgatókönyvben, a stáblistában és a szerződésemben is.
