A válasz levélben érkezett: ki akart próbálni egy adagot, és közvetlenül azoknak fog fizetni, akik előállították.

Josefina hangosan felolvasta az asztaluk körül. Aztán odaadta Leonornak, hogy ő maga is átnézhesse.

Az érkezők között volt egy asszony, akinek a férje egy másik bányában vesztette el a helyét. Csak néhány gabonát vitt magával, és felajánlotta, hogy visszatér, ha a szállítmány már teljes.

Josefina helyet csinált a mérlegen.

Miután mérlegelte, a nő megkérdezte tőle, hogy merte megvenni azt a romot.

„Jobban féltem attól, hogy ott maradok, ahol mindenki azt hitte, hogy vége az életemnek” – válaszolta.

Miközben beszélt, rájött, hogy hónapokkal korábban ő is várt volna az engedélyre, hogy leülhessen ahhoz az asztalhoz. Talált egy tiszta csészét, és felajánlotta az újonnan érkezőnek.

A ranch most először volt tele beszélgetésekkel késő éjszakáig.

Három nappal a kakaó indulásának előkészítése előtt Baltasar elküldte embereit.

Josefina halk kopogásra ébredt az ablakon. Leonor volt az. Hajnalban maradt, hogy befejezze a beszámolót.

A lány veszélyt jelzett, és a fészerre mutatott.

Nem hallotta a hangokat. Az ágyából látta, ahogy egy zseblámpa fénye végigsuhan a falon, és árnyékok suhannak át az udvaron.

Josefina épp csak annyira kukucskált ki, hogy lássa a két férfit, akik betörték az ajtót, és egy másikat, akik a lovakkal várakoztak.

A szerszámokra, a zsákokra gondolt, és arra, hogy mennyi napra van szükségük a megtöltésükhöz.

Sikoltozva akart kirohanni.

Leonor megragadta az ingujját, és a folyosó csengőjére mutatott. Aztán felemelte három ujját, a férfiakra mutatva, és határozottan megrázta a fejét.

Josefina mély levegőt vett.

Volt egy jelzésük, amiben megállapodtak Gabriellel és a szomszédokkal a kereskedő látogatása óta.

Csengetett, miközben Leonor kinyitotta a hátsó kaput, amely a kis legelőre vezetett. Mindketten arra mentek ki, és a kőfalnál kerestek menedéket.

A betolakodók vitatkozni kezdtek. Egy alvó nőre számítottak, nem pedig egy riasztótól kongó udvarra.

Valaki feltört egy lakatot. Egy másik egy zsákot vitt. Amikor fények jelentek meg az ösvényen, a lovak felé rohantak.

Az egyikük megcsúszott a sárban, és beszorult a zsák alá. Leandro és két farmer utolérte, mielőtt felkelhetett volna.

Gabriel a legelő mellett találta meg a nőket. Leonor még mindig olyan erősen fogta Josefina kezét, hogy nyomok maradtak az ujjain.

– Megérkeztünk – mondta Josefina, és közelebb húzta az arcát, hogy a barátnője láthassa –, mindketten.

A fogvatartottat átadták a hatóságoknak. Azt állította, hogy Baltasar fizetett neki a kakaó elvételéért és a többi megsemmisítéséért. A szomszédok tanúskodtak a betörésről; a dokumentumok és a korábbi fenyegetések képezték a vád alapját, amelyet a kereskedő már nem tudott udvarias látogatással megoldani.

A folyamat lassú volt. Idézések, elutasítások és olyan férfiak is voltak, akik eleinte megtagadták a vallomástételt. Josefina minden alkalommal félt, amikor útra kellett kelnie.

De soha többé nem tette egyedül.

A zárónyilatkozat napján Baltasar képviselői kíséretében látta, ahogy átmegy az iroda udvarán. Megpróbálta félrevonni, és felajánlotta, hogy a zsákok értékének kétszeresét fizeti ki, ha visszavonja, amit mondott.

Josefina kinézett az utcára. Gabriel az öszvérek mellett várakozott. Leonor a beszámolójának egy példányát tartotta a kezében; Leandro a tanúskodni érkezett producerekkel beszélgetett.

„Bármit javasolhat, ami helyénvaló az ügyben eljárók előtt” – válaszolta.

Folytatta útját. Ahogy elindult, annyira remegett a keze, hogy képtelen volt bekötni az iratokkal teli táska zsinórját. Átadta Leonornak, aki behúzta a zsinórt, és kérdés nélkül visszaadta neki a táskát.

Az első közös eladás nem gazdagította meg őket. Fizették a szállítást, megtérültek a kiadások, és felosztották a kis nyereséget. Ennek ellenére megtartották a vevő kiválasztásának szabadságát.

Más producerek is csatlakoztak. Baltasar hatalma kezdett hanyatlani az ítélet előtt, amely arra kényszerítette, hogy felelősségre vonja a károkat és a rablás elrendelését.

Eulalia az esőzések elvonulása után meglátogatta a ranchot. A tetőt javítva találta, egy veteményeskertet, és három embert, akik csokoládét készítettek a verandán.

– Azt hittem, elmenekülsz a világ elől – mondta Josefinának.

Leonorra nézett, aki épp kakaót kenegetett Gabriel orrára.

—Yo az

Az idős asszony egy hetet töltött ott. Mielőtt elindult, egy új gyertyát helyezett a megjavított Szent Izidor-szobor mellé.

Gabriel és Josefina nem azért házasodtak össze, hogy megakadályozzák valakit abban, hogy elvegye a földjét. Addigra a közvetlen veszély elmúlt, és Josefina hónapokat töltött azzal, hogy eldöntse, mit akar megtartani a régi életéből, és mit hajlandó újra kezdeni.

Egyik délután megkérdezte tőle, hogy megcsókolhatná-e.

Josefina elmosolyodott, mielőtt válaszolt volna.

A következő évben megtörtént az esküvő. Leonor segített a ruha hímzésében, és napokat töltött a virágok elhelyezésének megvitatásával. Amikor a pap végzett, először Josefinát, majd a testvérét ölelte át.

A tanyán két hosszú asztal állt, a szomszédok hoztak ételt, és zene szólt estig.

A következő évek munkát követeltek. Bővítették a ligetet, elvesztettek néhány növényt, és megtanultak várni az új termésre. Leonor feladata volt a parcellák kiválasztása és a feljegyzések vezetése. Azok, akik vele kereskedtek, megtanulták a leggyakoribb jeleit, vagy írótáblát használtak.

Josefina abbahagyta a fordítást, amikor senki sem kérte rá.

A jólét lassan jött: jól táplált állatok, félretett pénz, egy víz nem árasztotta el a házat, és időben kifizetett bérek.