Az irodában maradt a biztonsági őrrel.

3:12-kor a kijelzőt elárasztották a riasztások. Több hűtős teherautó esetében ismétlődő utasítások és úti cél módosítások kezdtek megjelenni.

Mateo kérte, hogy értesítsék az éjszakai felügyelőt a letöltések leállítására, és rádión erősítsenek meg minden parancsot. Csak olvasási hozzáférése volt; semmit sem törölhetett.

Ramiro dühösen érkezett. Újraindította a rendszer egy részét, és a központ visszaállt a normális működésre, de több szállítmányt már eltérítettek. Egy helytelen letöltés miatt az árukat le kellett állítani, amíg az ellenőrzés be nem fejeződött. A késedelmek újabb jelentős veszteséget eredményeztek.

Sergio hajnal előtt érkezett meg. Elolvasta a figyelmeztetést, és Mateóra nézett.

– Már mondtad az előbb.

Ramiro közbeszólt:

– Pontosan. Honnan tudhattad ezt ilyen pontosan?

A kérdés megtörte a csendet.

– Mert áttekintettem az eseményeket.

– Vagy azért, mert tudta, mit okozott.

Mateo úgy érezte magát, mintha visszakerült volna a főhadiszállásra, és magyarázkodott, miért nem lopott el valamit, amiért csak lehajolt, hogy felvegye.

Sergio felfüggesztette a hozzáférését, amíg a nyomozás folyt. A raktárban hagyta a dokumentumokat iktatgatva, szállása továbbra is biztosított volt.

– Ez csak átmeneti – mondta a nő anélkül, hogy ránézett volna.

Délután Diego lejött néhány levéllel.

Részletes feljegyzéseket vezetett a korai hibákról, még Matthew érkezése előtt. A feljegyzések egy furcsa megszakítást mutattak, éppen amikor a háromórás feladat elkezdődött.

– Ramiro arra kért minket, hogy ne őrizzük meg ezeket a másolatokat. Azt mondta, túl sok helyet foglalnak.

Mateo kiterítette a papírokat egy dobozon.

– Ez segíthet nekünk.

Több éjszakát is a megbeszélt munkaidőn túl dolgoztak. Diego hivatalos akták után kutatott; Mateo az idővonalakat hasonlította össze. Adriana teljes hozzáférést kért az éjszakai munkához. Ramiro ismét elutasította: kényes ügyről volt szó, amit személyesen ő kezelt.

12-én újabb probléma merült fel. Az ügyfél a határidő lejárta után helyszíni ellenőrzést jelentett be. Ha további incidens befolyásolná a szállításaikat, akkor másik szállítót keresnek.

Ramiro hozott Sergionak egy jelentést, amelyben Mateo állítólagos bejelentkezései szerepeltek a hibák előtt. Diego aláírása alul volt.

Amikor szólították, a fiú elsápadt.

Ideiglenes szerződése abban a hónapban járt volna le. Ramiro zárt ajtók mögött beszélt vele.

„Megerősíti ezt a jelentést?” – kérdezte Sergio.

Diego Mateóra nézett, majd a földre.

-Igen.

Mateo megértette a félelmet. Ettől még nem fájt kevésbé.

Sergio még aznap délután kirúgta, független felülvizsgálat nélkül. Megkapta a ledolgozott napok díját, és kérte, hogy adja vissza a szállás kulcsát.

Mateo összehajtotta a takarót, megigazította a lepedőt, és letörölte a kis íróasztalt. Rosa a folyosón találta meg.

– Nem csináltál semmit, ugye?

Megrázta a fejét.

– Akkor ne sütsd le a tekinteted miattuk.

Megpróbálta. Nem sikerült neki.

Vett egy jegyet Saltillóba, ahol talán egy unokatestvére helyet kínál neki. Nézte, ahogy az utasok felszállnak, meghallotta az utolsó hívást, és hagyta, hogy a busz elinduljon.

Ott ült hajnalig.

Rosa étellel érkezett. Ismael követte.

– Vannak dolgok, amiket a sofőrök tudnak, amikről senki sem kérdezett minket – mondta a sofőr. – Gyere velem.

Mateo nem akart visszamenni, hogy bármit is bizonyítson.

– Már megtettek engem a bűnbakjukká.

Ismael leült mellé.

– A kollégám három éjszakán át győzködte magát arról, hogy rossz raktárba ment. Tudod, hogy nem ő volt. Segíts kitalálni.

Ez erősebb volt, mint a fáradtság.

Ismael engedélyével felvevőt szereltek a teherautója GPS-ére, anélkül, hogy megzavarták volna a kommunikációt. Don Julián kölcsönadott nekik egy számítógépet és az internetkávézó egy sarkát, hogy ott dolgozhassanak.

Az első próbálkozás kudarcot vallott: egy kapcsolat megszakadása miatt a felvétel befejezetlen maradt. Mateo fejfájással és a felvétel abbahagyását kívánó vággyal tért vissza.

Ismael kávét tett elé.

– Már tudjuk, mit kell javítani a következőre.

Másodszorra sikerült megszerezniük a teljes üzenetet. 11 percig nem volt kapcsolat. Aztán összekeveredve érkeztek a régi és az új üzenetek.

Több sofőr is megerősítette ugyanezt: régi felszerelésük elnémult azon a szakaszon, és csak akkor kezdett el sugározni, ha helyreállt a lefedettség.

Mateo minden egyes vallomást felvett. Nem volt hozzáférése a céghez, és nem is próbálta megszerezni azt. Szüksége volt valakire, akit felhatalmaztak a másik felének ellenőrzésére.

24-én Adriana megjelent a netkávézóban.

„Ragaszkodnom kellett volna hozzá, amikor visszavonták a hozzáférésedet” – mondta.

Letette a számítógépét az asztalra.

Engedélyt kapott egy elszigetelt tesztkörnyezet létrehozására. Ez magában foglalta az éjszakai feladat viselkedésének rögzítését, bár a teljes előzmények áttekintéséhez még hiányoztak az engedélyek.

Mielőtt leült volna, Adriana Mateo kezére nézett. Egy apró seb volt a hüvelykujja mellett, amit ragtapasszal fedett le.

— Hol alszol?

–Don Julián kölcsönadja nekem a hátsó szobát.

Abbahagyta a számítógép nyitogatását.

– Nem kellett volna így kirúgniuk.

– Megcsinálták.

Adriana bólintott. Nem volt olyan szó, ami visszahozhatta volna azokat az éjszakákat. Megkérdezte, hogy folytatni akarja-e még, és várt, mit sem sejtve, hogy a válasz az övé.

Mateo a jegyzetfüzetébe nézett. Ismaelre és a sofőrökre gondolt, akik aláírták a vallomásukat.

– Igen. De ezúttal az én nevem is szerepelni fog a munkán.

– Ott lesz – felelte a nő.

– Az ütemterved megegyezik azzal, amit találtunk. Szeretném tesztelni a hipotézisedet.

Mateo megmutatta neki a felvételeket.