El Trigal vett egy új sütőt és felvett egy segítőt. Csütörtökönként Marisol és Consuelo a Santa Clarábanban dolgoztak. Néhány lakos tésztát dagasztott; mások olyan recepteket osztottak meg, amelyeket évek óta senki sem kért tőlük.

Amikor elérkezett december, Consuelo adott Marisolnak egy negyedik borítékot.

Döntés: „Értem”.

Belül hálás volt az ágyért, a meleg ételért és azért, hogy újra hasznosnak érezheti magát. Végül is volt valami, amit soha nem mondott el neki.

Egy héttel a baleset előtt Tomás ezt mondta neki telefonon:

„Menj el hozzá, anya, és látogassd meg. Marisol mindig azt mondja, hogy egyedül is meg tudja csinálni, de tudom, hogy elfárad. Különben is, szeretném, ha kipróbálnád a sütőt, ha kész lesz.”

Marisol könnyek hullottak a kötényére, miközben befejezte az olvasást.

Consuelo az asztalnál várt.

– Túl sokáig tartott – suttogta.

A fiatal nő letette a levelet és átölelte.

-Megérkezik

Emiliano kijött a folyosóról, felkapta a kendőt és felemelte a karját.

– Nagymama

Consuelo felemelte, Marisol pedig egy másik széket hozott az asztalhoz.

Kint esett az eső, pont mint azon az első estén. Bent forró kávé, frissen sült kenyér volt, és mindenkinek jutott hely.