A barlangot Adela emlékére őrizték, ősi tárgyait védték.
A megnyitó napján Lorena az édesanyja mellett szolgálta fel az ételt.
Camilo kenyeret hozott.
Mercedes diákja segítség nélkül elolvasott egy levelet.
Sombra farkcsóválva, fülét ferdén, bundáját csillogva üdvözölte a látogatókat.
Ahogy leszállt az est, Aurelio és Mercedes leültek a folyosón.
Onnan látták a nappaliban beszűrődő fényt, ahol a szomszédok éppen leszedték az asztalokat.
„Emlékszel, mit mondtál, amikor elmentünk otthonról?” – kérdezte.
Mercedes a kezéért nyúlt.
– Nem tudtam, hová fogod építeni azt a falat.
Aurelio az ablakon keresztül nézte a fényképet.
Lorena két csésze kávéval jelent meg, és megkérdezte, hogy maradhatna-e másnap reggelire.
– Természetesen, lányom – felelte Mercedes.
Árnyék letelepedett a székek közé.
Aurelio ivott egy kortyot, érezte felesége kezét az övében, és végre abbahagyta a fia által bezárt ajtó csapódását.
Az új házban még mindig hiányoztak a polcok.
Másnap egy Mercedes könyveihez kapcsolódó munkával kezdtem.
