Az öregember bólintott. Ezúttal nem kérte, hogy a családi beszélgetések ne maradjanak bizalmasak.
Hónapokig mindenféle szerződés nélkül találkoztak. Diego velük látogatta meg Luis sírját. Nicolás emlékeket osztott meg apjáról, és megtanult úgy hallgatni, hogy közben nem érezte magát kirekesztve.
Mariana visszatért az idős lakókhoz, amikor készen állt. Továbbra is professzionális ellátást nyújtottak neki, és Mariana le tudott ülni és kávézni anélkül, hogy azonnal fel kellett volna kelnie enni valamit.
A cég elismerte a biztonsági hiányosságokat, kártalanította a családot, és megváltoztatta az eljárásait. Héctornak és Barragánnak a bíróság előtt kellett felelniük.
Egy évvel később Mariana és Diego úgy döntöttek, hogy házasságban maradnak. Egy kis szertartással ünnepelték meg a házasságukat Tapalpában.
Miklós hozta a gyűrűket. Mielőtt átadta volna őket, megkérdezte:
– Ezúttal mindenről beszéltetek?
Mariana Miró Diego.
– De sok. A többit majd megbeszéljük.
Azon az estén Don Esteban látta, ahogy a fiú Elena székét az asztal szélére tolja. Doña Pilar megkérte Marianát, hogy üljön le a közelbe.
Berta megérkezett a kenyérrel, Diego pedig kihúzott neki egy széket.
Mindent megteszünk egy helyen.
Miklós lassan kezdte az imát, megvárva a nagymamáját, amikor elfelejtett egy szót.
Amikor befejezte, Doña Pilar körülnézett.
– Nagyszerű, hogy vacsorára maradtál.
Diego megfogta Mariana kezét az asztal alatt.
Ezúttal korán érkezett.
