1. RÉSZ

Elena három hónapos ikreivel érkezett Valencia kikötőjébe, hogy meglepje férjét, és ott találta őt, amint egy fiatal legénységi taggal csókolózik több tucat utas előtt.

Adrián Valcárcel, egy luxus óceánjáró kapitánya szégyenérzet nélkül vált el a nőtől.

Lucía, a kereskedelmi osztályról érkezett gyakornok, aki egy rózsaszín bőröndöt cipelt, csak bámulta a dupla babakocsit.

– Hű, nem is tudtam, hogy a családod is jön – jegyezte meg mosolyogva.

Elena hat hónapot töltött azzal, hogy várta a visszatérést.

A terhesség alatt Adrián megígérte neki, hogy jelentkezik egy állásra a földeken, hogy együtt nevelhessék fel Vegát és Inést.

De amikor a lányok megszülettek a La Fe Kórházban, Lisszabon felé hajózott.

Elena a szülés után vérzést kapott, és több napig kórházban maradt.

A férje felhívta, megfogadta, hogy bepótol a lemaradást, és visszament dolgozni.

A következő hetek cumisüvegekből, álmatlan éjszakákból és gyermekorvosi látogatásokból álltak.

Elena, aki szabadságot kért adminisztratív munkájából, minden napot visszaszámolt a visszatéréséig.

Egyforma ruhákba öltöztette az ikreket, és két gyerekkarkötőt tartott meg, amelyeken az „Apa” felirat állt.

„Adrian, ki ő?” – kérdezte, képtelenül levenni a szemét a fiatal nőről.

– Ne csinálj belőle nagy ügyet.

Sok időt töltöttünk együtt a fedélzeten.

Ezek a dolgok megtörténnek.

–Éppen azt tanultam, hogyan gondoskodjak a lányainkról, amíg te vele voltál.

Lucia röviden felnevetett.

– Egy hajón hat hónap egy örökkévalóság.

Meg kellene értened ezt.

Adrian egy lépést tett a felesége felé, bosszantotta az utazók tekintete.

„Fiatal vagyok, vonzó, és az életem felét távol töltöm. Tényleg azt vártad, hogy senkire se nézzek?”

Adok neked egy házat, és semmiben sem fogsz hiányt szenvedni.

Ne csinálj jelenetet.

Elena érezte, hogy ég az arca.

Százszor elképzeltem már ezt a találkozást: Adrián először öleli át a lányait, örömében sír, és megígéri, hogy soha többé nem megy el.

Meg sem kérdeztem, melyik Vega.

Aztán eszébe jutott, ki kísérte el a kikötőbe.

– Nézz jobbra, Adrian!

Elfordította a fejét.

A bőrönd kicsúszott a kezéből.

-Apu…

Tomás, egykori kikötői révkalauz, szigorú arckifejezéssel közeledett.

Elena hitte, hogy végre valaki a védelmére kel.

Az öregember megparancsolta Luciának, hogy távozzon.

Aztán a fia felé hajolt.

– Hogy lehetsz ekkora idióta?

38 éve vagyok házas az anyáddal, és soha nem sikerült rajtakapnia másik nővel.

Ha viszonyod van, tanuld meg elrejteni őket.

Adrian lehajtotta a fejét, szégyellte az ügyetlenségét, nem az árulását.

Elena hátralépett, kezében a babakocsival.

Tamás felé fordult.

—Menjünk haza.

A családi ügyekről itt nem esik szó.

És amikor Elena azt mondta, hogy elmegy a lányokkal, az apósa olyasmivel válaszolt, amitől Elena szóhoz sem jutott:

– Milyen pénzből, lányom?

Mi hárman tudjuk, hogy ki fizet mindent.

2. RÉSZ
Visszatérve Paternába, Adrián és Tomás úgy beszélgettek a kikötőről, mintha mi sem történt volna.

Elena hallgatott, és alvó lányait nézte.

Azon az estén Adrian megkérdezte, mi lesz a vacsora.

Amikor látta, hogy a nő nem válaszol, az asztalon hagyta a kulcsokat.

–Nem tudsz eltartani két gyereket nélkülem.

Amikor a haragod alábbhagy, megérted majd, hogy a legjobb, ha így folytatjuk, ahogy vagyunk.

Elena felhívta Nuriát, élethosszig tartó barátját.

Nuria felajánlott neki egy szobát, és elkísérte, hogy konzultáljon egy családi ügyvéddel.

Az ügyvéd elmagyarázta, hogy fel kell készülniük a különválásra, az ikrekkel kapcsolatos intézkedésekre és a háztartási számlákra anélkül, hogy elsietnék a döntéseket.

Elena felvette a kapcsolatot korábbi főnökével is.

Volt egy részmunkaidős álláshely az élelmiszer-szövetkezetnél, ahol a terhességem előtt dolgoztam.

A fizetés szerény volt, de ez azt jelentette, hogy elkezdődött az autonómia visszaszerzése.

A visszahelyezés aláírásához Adriánnak 2 órán át kellett vigyáznia a lányokra.

Vita nélkül elfogadta.

Azon a reggelen azonban golfozáshoz öltözve jelent meg.

– Megbeszéltem, hogy találkozom néhány kollégámmal.

Módosítsa az időpontot.

– Megígérted, hogy gondoskodsz a lányaidról.

– A karrierem ezt a családot támogatja.

Alig fogsz pelenkára fizetni a munkádból.

Tomás sem volt hajlandó segíteni neki.

– Egy jó anya otthon marad.

Ne hívj többet emiatt az hülyeség miatt.

Nuriának sikerült átszerveznie a napját, és elkísérte Elenát a kicsikkel.

Az aláírás határidőre megtörtént.

De a lakhatás és a gyermekfelügyelet költségeinek kiszámításakor Elena rájött, hogy még hónapokba telik, mire talpra áll.

Csütörtökön Adrián bejelentette nagy diadalát: a hajózási társaság fontolgatja a valenciai operatív igazgatói kinevezését, évi 92 000 eurós fizetéssel.

A személyzeti vezető, Manuel Vidal, pénteken vacsorázni fog velük.

– Vedd fel a zöld ruhát.

Ha a családunkról kérdezem, azt fogod mondani, hogy példaértékű férj vagyok.

– Mi van, ha nem vagyok hajlandó hazudni?

– Akkor ártasz a lányaidnak.

Az a fizetés fedezi az életedet.

Péntek délután, miközben a vacsorához való bevásárlást pakolták ki, Elena ismét Lucia felől érdeklődött.

Adrian hangosan felnevetett.

– Lucía még csak nem is az első volt.

Én is utaztam már női utasokkal.

Bement a kunyhóikba és ajándékokat fogadott el.

Tilos, igen, de mindenki félrenéz.

– Mi van, ha a cég megtudja?

– Fizetés nélkül maradtunk, te és a lányok.

Szóval jobb lenne, ha ma este mosolyognál.

Adrian bejött a házba a borosüvegekkel.

Elena lassan felnézett a videokaputelefonra, amit a szülés előtt szerelt fel.