1. RÉSZ

„Vigyétek el a gyerekeiteket, és soha többé ne tegyétek be a lábatokat ebbe a házba!” – kiáltotta Adrián Soria, miközben nyolc hónapos terhes felesége remegő kézzel csukott be egy bőröndöt.

Szeptemberi pénteken, délután 3:20-kor lakoltatták ki a 34 éves Elena Valcárcelt Madrid külvárosában található luxusbirtokból, ahol gyermekeit nevelte.

A tízéves Nicholas az ajtóban állt, és átölelte hatéves húgát, Verát. A kislány egy plüssnyulat tartott a kezében, és nézte az apját, nem értve, miért olyan boldog.

A 41 éves Adrian sötétkék olasz öltönyt és 28 000 euró értékű órát viselt. Úgy mosolygott, mint aki épp most kötötte meg élete legnagyobb üzletét.

– Ideje, hogy vége legyen ennek a színjátéknak – folytatta. – Elegem van abból, hogy egy olyan nőt kell támogatnom, aki csak azt tudja, hogyan kell otthon maradni. Rendezvous Senda Aérea vagyok, Elena. Egy több millió dolláros céget vezetek. Szükségem van egy feleségre, aki egyenrangú velem.

Elena gondosan összehajtott egy gyerekkabátot.

— És mi vagyunk ott?

„Adok nekik nyugdíjat. Nem fogom hagyni, hogy éhezzenek. De ez a ház, az autók és minden, amit itt látsz, az enyém.”

Nicolás kedveli a punókat.

– Apa, anya mindjárt megszüli a babát.

– Ne avatkozz bele a felnőttek beszélgetéseibe.

A fiú lehajtotta a fejét.

Elena fájdalmat érzett, de nem reagált azonnal. Tizenkét éven át védte férje imázsát az alkalmazottak, befektetők és családtagok elől. Még akkor is, amikor felfedezte az első hazugságokat, megpróbálta megmenteni a házasságot.

Adrián azonban azon a reggelen átlépett egy döntő határt.

Azt mondta neki, hogy a szeretője még aznap délután beköltözik a birtokra. Aztán követelte, hogy Elena délután 4 óra előtt tűnjön el a gyerekekkel.

– Csak szeretnék kérdezni valamit – mondta, és lassan felült. – Teljesen biztos vagy benne, hogy ki akarsz rúgni minket?

Adrian hangosan felnevetett.

–Még sosem voltam ennyire biztos benne. Carla vár rám. Tényleg tudja, hogyan kell élvezni az életet.

Elena még utoljára körülnézett a hálószobában. Egy komódon elhunyt apja, Rafael Valcárcel fényképe feküdt, aki egy repülővállalkozó volt, és mindig is bizalmatlan volt azokkal az emberekkel szemben, akik túlságosan is rajongtak a saját fontosságukért.

Fogta a fényképet és eltette.

Aztán megfogta a gyermekei kezét.

Megyünk

Adrian elkísérte őket a bejáratig, csak hogy megbizonyosodjon róla, Elena nem változtatja meg a véleményét.

Amikor a taxi elhagyta a házat, kiment a teraszra, és felemelt egy pohár bort.

—¡Por fin soy free! (Nincs értelmes fordítás!)

A kocsiban Vera sírni kezdett.

– Anya, nincs már házunk?

Elena átölelte és megsimogatta Nicolás haját.

–Persze, hogy van házunk, drágám. Apád épp most követett el egy hibát, amit még nem ért.

Elővette a mobiltelefonját, és felhívta az ügyvédjét, Beatriz Montalbánt.

– Már megtörtént – mondta Elena. – Kirúgta a gyerekeket, és behozta Carlát a házunkba.

– Azt akarod, hogy végrehajtsuk, amit elterveztünk?

Elena teljes nyugalommal bámulta az utat.

– Igen. Közöld a döntést a vezetőséggel, és tudasd Jaime-vel is. Azt akarom, hogy ma délután személyesen menjen el a farmra.

Az ügyvéd néhány másodpercig hallgatott.

– Adrian nem tudja, mit tett az előbb.

– Nem – felelte Elena –. És van valami még rosszabb: azt sem tudja, hogy valójában kié mindaz, amiről azt állítja, hogy birtokol.

2. RÉSZ

16:05-kor egy piros sportautó hajtott át az ingatlan bejáratán.

A 27 éves Carla Medina hatalmas szemüveget, élénkzöld ruhát és mindent felvevő mobiltelefont viselve szállt ki a járműből.

Adrian kiment, hogy üdvözölje.

– Isten hozott új otthonodban, szépségem!

Carla megcsókolta, és úgy járkált a márvány előcsarnokban, mintha megnyerte volna a lottót.

– Tényleg tiltakozás nélkül távozott az a nő?

– Elenának sosem volt erős személyisége. Mindig is rám támaszkodott.

Carla megállt egy családi portré előtt.

– Nos, ezt a festményt el kell távolítanom. Nem akarom minden reggel látni a régi családodat.

Adrian leszedte a fényképet a falról.

A konyhából Rosario, az alkalmazott, aki 17 éve dolgozott a Valcárcel családnál, könnyes szemmel figyelte a jelenetet.

Nézte Elena felnövését. Emlékezett rá, hogyan tanította meg Rafael a lányát a repülőgép-karbantartási feljegyzések áttekintésére, és hogyan ünnepelt minden sikeres vizsgát.

Arra is emlékezett, amit Adrian látszólag elfelejtett: azon a napon, amikor megérkezett ahhoz a családhoz, alig volt megtakarítása, és ügynökként dolgozott.

Rosario diszkréten közeledett.

– Adrian úr, megkérdezhetem, hol vannak a gyerekek?

– Édesanyáddal. Gondoskodj egy különleges vacsora elkészítéséről.

– Elena asszony 8 hónapos terhes.

– Ezt már tudom. Nincs szükségem senkitől előadásokra.

Carla felnevetett.

– Milyen régimódi hangulata van ennek a háznak. A személyzetet is le kell cserélnünk.

Rosario vitatkozás nélkül visszament a konyhába.

Délután fél 5-kor a pár a medence mellett ünnepelte új életét.

Adrian kibontott egy pezsgősüveg dugóját, miközben Carla videókat közvetített a kertből.

„Nézd csak, hol fogok lakni!” – jelentette ki. „A barátomé a Senda Aérea. Most kezdődik az igazi életünk.”

Adrian megjelent mögötte, és felemelte a poharát.

A videó gyorsan eljutott a cég több alkalmazottjához is.