A milliárdos a DNS-teszt után elutasította a lányát… Évekkel később megtudta, hogy hamisítvány.

1. RÉSZ

– Ne hívd a lányomnak, Veronica. A DNS-teszt szerint az a lány nem az enyém.

Mauricio Valdivia anélkül ejtette ki ezeket a szavakat, hogy felkelt volna az asztalától. Előtte Verónica Santillán tartotta Camilát, a héthónapos csecsemőt, aki elfordította a fejét, amikor meghallotta az apjaként felismert férfi hangját.

Az asztalon egy jelentés hevert a monterey-i genovai laboratóriumból. Az oldal közepén egy szó állt: „Inkompatibilis”.

– Ez az eredmény téves – felelte Veronica. – Csináljunk ma egy másik tesztet. Válassz egy tetszőleges laborot.

– Nem fogom megismételni az elemzést, amíg meg nem kapom a kívánt eredményt.

Verónica úgy érezte, hogy a vád kevésbé fáj, mint az a könnyedség, amivel Mauricio hét hónapnyi szerelmet törölt el. Camila születésekor a karjában tartotta, egész éjszakákat töltött a lázas állapota alatt, és képes volt felismerni minden egyes sírását.

Most azonban kerülte a tekintetét.

–Nem voltam más férfival. Camila a lányod.

– Akkor magyarázd el nekem a jelentést.

– Nem tudom elmagyarázni. Ezért akarom megismételni.

Mauricio azután kérte a tesztet, hogy fényképeket kapott Verónica vacsorázás közben Adrián Lozanóval, egy építészeti restaurációs projekt partnerével. A képeken semmi kompromittáló nem volt, de az édesanyja, Leonor Valdivia ragaszkodott hozzá, hogy titkos kapcsolat volt közöttük.

Verónica mindig is tudta, hogy Leonor megveti őt. Nem azért, mert szegény volt – hiszen elismert építész volt, és saját vagyonnal rendelkezett –, hanem azért, mert nem volt hajlandó engedelmeskedni.

– Anyád kétségekkel tömte tele a fejed – mondta.

– Hagyd ki őt ebből.

– Soha nem volt a házasságunkon kívül.

Mauricio feszült lett. Saját apja hűtlensége megbélyegezte serdülőkorát. 16 évesen felfedezte, hogy van egy majdnem vele egyidős féltestvére. Attól kezdve rettegett, hogy őt is ugyanígy megcsalják.

Leonor ismerte ezt a sebet, és tudta, hogyan kell fegyverré alakítani.

„Ha a következő teszt bebizonyítja, hogy Camila a lányod, mit fogsz tenni?” – kérdezte Veronica.

Mauricio végre ránézett a babára. Camila az egyik zoknijával játszott.

– Majd beszélünk, ha lesz rá esély.

– Nem. Ma megértettem valamit, amit semmilyen elemzés nem tud megfejteni. Egyetlen papírdarab elég volt ahhoz, hogy ne legyél apa. Ha szükséged van egy másikra, talán én leszek az, aki távol tart.

Veronica elment. Amikor a lift ajtaja becsukódott, Mauricio egy apró fehér zoknit fedezett fel a szőnyegen. Felvette és betette egy fiókba.

Négy nappal később Veronica újabb elemzést végzett Mauricio egy olyan mintájával, amely egy meddőségi klinikán maradt nyilván, ahol mindketten részt vettek vizsgálatokon a terhesség előtt.

Az eredmény 99,9%-nál nagyobb apasági valószínűséget mutatott.

Veronika elküldte neki a dokumentumot.

Mauricio nem válaszolt. A család ügyvédei azt állították, hogy az archivált minta nem nyújt elegendő bizonyítékot a felügyeleti láncolat igazolására. Leonor ragaszkodott ahhoz, hogy ez egy kétségbeesett kísérlet volt a valdivia-vagyonhoz való hozzáférés megtartására.

Verónica Camilával a karjában érkezett a Valdivia Csoport irodájába.

–Holnap egy másik laborba megyünk. Te, Camila és én. Meglátjuk, hogyan címkézik fel az egyes mintákat.

– Már mondtam nemet.

— Mitől félsz?

– Hogy akkor egy negyedik próbát is szeretnél.

– Ha akár a legkisebb esély is lenne arra, hogy ez a lány a te lányod, akkor neked kellene követelned az igazságot.

Mauricio hallgatott.

– Vége a házasságunknak – mondta Veronica.

Követte a lifthez.

– Amíg mindent elrendeznek, biztosíthatlak, hogy a lánynak nem lesz pénzszűkében.

Veronika megfordult.

– A neve Kamilla.

Mauricio kinyitotta a száját, de nem ejtette ki a nevet.

– Ennyi – mormolta. – Most megmutattad, hogy nem veszítünk el egy családot. Azon a napon veszítettük el, amikor a félelmedet választottad az igazság helyett.

Két hónappal később aláírták a válópapírokat. Verónica elutasította a lakást, a tartásdíjat és a Valdivia névhez kapcsolódó minden juttatást. Camilával Querétaróba költözött, és egy történelmi épületek felújítására szakosodott cégnél kezdett dolgozni.

Mauricio visszavonult az üzleti ügyeibe. A következő nyolc évben hideg és hatalmas vezetővé vált. Minden évben Camila születésnapján megnyitotta Verónica telefonszámát, néhány másodpercig bámulta a számot, és soha nem hívta vissza. Azt mondta magának, hogy tiszteletben tartja a lány által felállított távolságot, bár legbelül tudta, hogy ez gyávaság.

Veronica soha nem hazudott a lányának.

Amikor Kamilla négyéves volt, megkérdezte:

Nem szeret engem az apám?

– Apád nagy hibát követett el, amikor csecsemő voltál.

– Nem hitt neked?

-Nem.

– Akkor ez egy kicsit hülyeség volt.

Camila 8 éves korában talált egy fényképet, amelyen Mauricio újszülöttként tartja őt a mellkasán.

– Úgy tűnik, szeretett engem cipelni.

– Nagyon kedvelte – ismerte el Veronica.

– Megtarthatom a fotót?

-Igen.

Ugyanazon a héten Monterreyben Mauricio kinyitott egy fiókot, hogy megtalálja a szerződését. Megtalálta a fehér zoknit, amit nyolc évig őrizgetett.

Abban a pillanatban kapott egy névtelen hívást.

–Ellenőrizd az első apasági nyilatkozatodat – mondta egy férfihang. –Két különböző jegyzőkönyvszáma van.

Mauricio bekapcsolta a számítógépét és megnyitotta a dokumentumot. Az idegennek igaza volt.

-Ki maga?

– Mielőtt megkérdeznéd a nevemet, kérdezd meg anyádat, hogy ki volt Óscar Zepeda.

A hívás véget ért.