A lányom levágatta a haját, hogy parókát készítsen a rákos barátjának, és másnap az igazgatója felhívott, és azt mondta: „Azonnal gyere iskolába! Nem fogod elhinni, mi történt…”
Egyik este a 12 éves lányom sokkal tovább maradt a fürdőszobában a szokásosnál.
„Jól vagy, drágám?” – kérdeztem kissé aggódva, és halkan bekopogtam az ajtón.
Kinyitotta az ajtót, én pedig megdermedtem a padlón szétszórt hosszú szőke fürtjei látványától. A haját a válláig vágta.
„Lilly… mit tettél?” – kérdeztem meglepetten.
„Ismered a barátnőmet, Millyt? A rákja miatt elvesztette a haját, és néhány fiú gúnyolja. Tegnap láttam, hogy sír a fürdőszobában. Nem akarom, hogy így érezze magát.” Készíthetek neki egy parókát a hajamból.
Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, miközben hallgattam őt, mert tudtam, mennyire szereti a hosszú haját.
– Annyira büszke vagyok rád, drágám – mondtam, és szorosan átöleltem.
Aztán segítettem neki gondosan hátrakötni a levágott hajat egy szalaggal, és elmentünk a fodrászhoz, hogy parókát készítsen belőle.
Másnap ragyogó arccal vitte be az iskolába.
Ebéd után megszólalt a telefonom. Az igazgató volt az. Feszült hangon csengett.
„Gyere azonnal iskolába! El sem hiszed, mi történt…”
Amikor megérkeztem az iskolába, Lillyt az igazgatói irodában találtam, osztálytársai körében.
Az igazgató ezután elmagyarázta, mi történt.
Miután látták a lányom gesztusát, több diák is úgy döntött, hogy ugyanezt teszi.
Néhányan felajánlották, hogy felajánlják a hajukat, mások gyűjtést szerveztek beteg gyermekek megsegítésére.
De a legmeghatóbb pillanat akkor jött, amikor Milly belépett a szobába.
A Lilly által készített parókát viselte.
Könnyes szemmel vette át a lányomat, és azt mondta: „Neked köszönhetően újra normális lánynak érzem magam.”
Azon a napon az egész iskola megértette, hogy egy egyszerű kedves gesztus megváltoztathatja egy egész életet.
