„Bármelyik lányodat feleségül veszem” – jelentette ki a Vámpírkirály… míg meg nem jelent a legfiatalabb lány!
Azon a reggelen, amikor Octavio Valcárcel király meglátogatta az Alvarado-házat, Doña Mercedes háromszor is elrendelte a szoba elrendezésének megváltoztatását.
Az utcáról a rezidencia még mindig egy tiszteletreméltó veracruzi családhoz illőnek tűnt. Senki sem sejthette volna, hogy a függönyök kifakult tapétát takarnak, vagy hogy az evőeszközök nagy részét eladták, hogy kifizessék a hitelezőket.
1814-et írtunk, a hintók, álarcosbálok, elrendezett házasságok és olyan régi családok korát, akik jobban őrizték titkaikat, mint vagyonukat.
Doña Mercedes az ujjai között szorongatta a királyi levelet.
– Őfelsége a házasságról jött beszélni – ismételte meg lányainak.
Camila a tükör előtt ellenőrizte a frizuráját. Teresa letette a hímzését. Leonor kinézett az ablakon, mintha még mindig menekülhetne.
Csak Izabella, a legfiatalabb hiányzott.
Reggeli előtt elment, hogy segítsen a Fény Házában, egy kikötő közelében lévő menhelyen, ahol elhagyott gyerekeket fogadtak, betegeket ápoltak és olvasni tanították a szegény családokból származó lányokat.
– Küldtem neki egy üzenetet, hogy vészhelyzet van – biztosította Doña Mercedes.
– Akkor valószínűleg azt hiszi, hogy valaki haldoklik – jegyezte meg Leonor.
– Egy király, aki feleségül akarja venni az egyik lányomat, vészhelyzet.
Don Esteban Alvarado halála adósságokat, elzálogosított ingatlanokat és tönkrement vállalkozásokat hagyott maga után. A család megtartotta a vezetéknevet, de ezen kívül aligha. Egy királyi házasság megmenthette volna őket.
A kapuk délután közepén nyíltak ki.
Octavianus király trombiták és nagy kíséret nélkül lépett be. Régimódi fekete kabátot viselt. Fehér haja a tarkóján volt hátrakötve, bőre pedig olyan sápadt volt, hogy éles ellentétben állt sötét ruháival.
Octavio uralkodott az Öböléj Udvarban, melyet ősi vámpírcsaládok alkottak, akik évszázadok óta éltek az emberek között. Földdel, hajókkal és bankokkal rendelkeztek. Hatalmuk nem szerepelt az alkirályság dokumentumaiban, de épeszű ember nem volt tudatában ennek.
Octavio név szerint üdvözölte a fiatalokat, elfogadott egy csésze teát, és udvariasan hallgatta, ahogy Camila a zenéről beszélt. Teresa a festészettel kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Leonor tett egy szarkasztikus megjegyzést, amivel anyja figyelmeztető pillantást váltott ki.
Végül a király letette a poharat.
„Inkább őszintén szeretnék beszélni. Az udvarom elvárja, hogy férjhez menjen, és idővel örökösei legyenek. A családját tisztelik, és nem vesznek részt az éjszakai klubok rivalizálásában. Az Alvarado családdal való egyesülés stabilitást hozna a koronának, és anyagi biztonságot önnek.”
Doña Mercedes reménykedve mosolygott.
„A feleségemnek lenne saját pénze, és folytathatná bármilyen munkáját, amit fontosnak tart” – folytatta Octavio. „Hűséget, diszkréciót és a közfeladatokban való részvételt követelnék meg. Szerelmet nem ígérhetek. Becstelenség lenne olyan érzést kínálni, ami még nem létezik.”
A három nővérre nézett.
– Bármelyik lányodat feleségül veszem, aki önként elfogadja ezeket a feltételeket.
A fiatal nők pillantásokat váltottak.
Mielőtt Doña Mercedes válaszolhatott volna, sietős léptek visszhangoztak a folyosón.
Isabel ferdén lépett be, a kalapja kilógott a frizurájából, és lisztfoltok borították kék ruháját.
– Anya, az üzenetedben az állt, hogy válság van.
Aztán meglátta a látogatót.
– Őfelsége házasságot ajánlott nekünk – magyarázta Doña Mercedes, egy kicsit túlságosan is mosolyogva.
Izabella a nővéreire nézett.
– Melyiket?
– Nyitva hagytam a döntést – felelte Octavio.
Izabella lassan levette a kesztyűjét.
– Feleséget keresett, de nem érdekli, melyik nő veszi át a pozíciót?
– Izabella! – suttogta az anyja.
Camila vendégekkel teli házat szeretne. Teresa arról álmodik, hogy festészetet tanítson. Leonor pedig már az első megbeszélés vége előtt lemondatná a tanácsadóit. Nem tűnt ezek közül semmi fontosnak számodra?
Octavio most először mutatott valódi érdeklődést.
– Szerintem most fontos.
– Ez nem válasz a kérdésemre.
A szoba elcsendesedett.
– A korona kötelességekkel jár – felelte. – Ahogy a hitvestársi mivolt is. Az, hogy úgy teszünk, mintha a házasságnak nincs politikai funkciója, nem töröli el ezt a valóságot.
– De úgy beszélsz egy személyről, mintha te neveznél ki egy adminisztrátort.
– Tiszteletet, szabadságot és védelmet kínálok.
– A tisztelet nem csak arról szól, hogy megígérjük, nem leszünk kegyetlenek. Azzal kezdődik, hogy tudjuk, kit tisztelünk.
Octavio zavartalanul figyelte.
–A szüleim szerelemből házasodtak össze. Azt hitték, hogy ez az érzés minden nézeteltérésüket megoldja. Évekkel később alig tudtak egymásra nézni. Anyám csalódottan halt meg, apám pedig elzárkózott a világtól. Megtanultam, hogy a szerelem kudarcot vallhat.
– A gyakorlati házasságok is kudarcot vallanak – felelte Isabel –. Egy nő biztonságban lehet a törvény előtt, és mégis rabnak érezheti magát a ház minden szobájában.
Marianára, a nővérére gondolt. Amióta feleségül ment Rodrigo de Castañeda grófhoz, látogatásai ritkák lettek, leveleit pedig mintha megfigyelés alatt írta volna.
Doña Mercedes remegő hangon közbeszólt:
„Elég! Őfelsége egy olyan ajánlattal jött, ami megmenthet minket. Azt hiszed, élvezem a bútorok eladását és a hitelezőkkel való tárgyalást? Szerettem az apádat, de a szerelem nem helyrehozta a hibáit. Megpróbálok alternatívákat adni neked, mielőtt már nem marad más.”
Izabella lesütötte a szemét.
– Tudom, anya.
Octavio felkelt.
– A javaslatom még néhány napig nyitva áll, de egyik lányotokra sem fogok nyomást gyakorolni.
Mielőtt elment, Isabelre nézett.
– Nem sértődtem meg. Túl régóta nem szólt hozzám senki anélkül, hogy előbb meggondolta volna, ki hallgathatja.
