1. RÉSZ

Azon az estén, amikor Sergio azt javasolta Laurának, hogy a lakásából fizessék ki anyja autóját, mosolyogva tette, mintha épp most ajánlotta volna fel neki a tökéletes tervet egy házasság elkezdéséhez.

– Az esküvő után ideköltözünk – mondta, és poharával Laura Retiro Park közelében lévő penthouse nappalija felé mutatott. – Kiadom a tetuáni lakásomat, és ebből a pénzből kifizetem anyám autóját. Így mindenki nyer.

Laura nem válaszolt azonnal.

Négy évvel azelőtt vette azt a lakást, hogy megismerte. Nem volt öröksége, családi segítség, semmiféle szerencse. Majdnem tizenkét évig dolgozott könyvvizsgálóként, vállalati csalásokra szakosodva, és minden hónapban megtakarított, miközben a barátai utaztak, autót cseréltek, vagy kölcsönt vettek fel a konyhájuk felújítására. Még mindig emlékezett az első éjszakára, amikor ott aludt, dobozokkal körülvéve, függönyök nélkül, egy kölcsönkapott összecsukható asztallal.

Sergio mindezt tudta.

Amit látszólag nem értett, az az volt, hogy Laura olyan történetek felderítéséből élt, amelyek nem stimmeltek a számokkal.

– És a lakásod teljes lakbére elmenne anyád autójára? – kérdezte.

– Nos, nem az egészet. Körülbelül havi 1650 eurót tudok kivenni. A gépjármű törlesztőrészlete 720 euró. Ez elég sok pénzt jelentene.

– És ki fizetné a jelzáloghitelt, a közösségi díjakat, az ingatlanadót, a villanyt, a javításokat és a vásárlást?

Sergio halkan felnevetett.

– Laura, össze fogunk házasodni. Nem gondolhatsz ránk úgy, mint két idegenre. Amink van, az mindkettőnké lesz.

A kifejezés furcsának tűnt számára.

Hat hónappal korábban, amikor közös számla nyitását javasolta a közös kiadásokra, Sergio ezt elutasította.

„Minden felnőttnek meg kell őriznie gazdasági függetlenségét” – mondta akkoriban.

Most hirtelen véget ért a függetlenség Laura lakásajtajában.

Sergio lehajolt és megérintette a kezét.

„Jóval többet keresel, mint én. Anyám hihetetlenül keményen dolgozott, hogy felneveljen. Nem fogom elhagyni egy fillérért.”

Laura már éppen válaszolni készült, amikor Sergio mobiltelefonjának kijelzője felvillant az asztalon.

A szöveg teljes terjedelmében megjelent.

„ANYA: Elfogadta? És ne felejtsd el aláírni a kezességvállalási okiratot az esküvő után. Ezt még ne mondd el neki.”

Sergio olyan gyorsan kapta fel a telefont, hogy felborított egy poharat.

Néhány másodpercig csak a csempére csöpögő bor csobogása hallatszott.

– Anyám túl sokat aggódik – mondta, erőltetett mosolyt erőltetve az arcára. – Ismered őt.

Laura arckifejezése változatlanul nézett rá.

Éveken át néztem, ahogy a vezetők egy nyitott mappával fekszenek, meggyőződve arról, hogy a nyugodt nő naiv.

Szóval pontosan azt tette, amire Sergio a legkevésbé számított.

Mosolygott.

– Tulajdonképpen működhet az ötleted.

Kinyitotta a szemét.

-Igazán?

– Igen. De van egy ellenjavaslatom.

Sergio arcán azonnal megjelent a megkönnyebbülés.

Laura felállt, felvette a leesett poharat, és hozzátette:

–Gyere el holnap vacsorázni. És szólj anyukádnak is, hogy jöjjön.

Sergio meggyőződve arról, hogy győzött, távozott.

Nem tudtam, hogy Laura már kívülről tudta az üzenet minden egyes szavát.

És azt sem tudta, hogy lefekvés előtt a nő kinyitott egy digitális mappát, amihez elfelejtette, hogy mindketten hozzáférhetnek.

Amit ott talált, a kellemetlen gyanút valami sokkal rosszabbá változtatta.

2. RÉSZ

Másnap Sergio megérkezett az édesanyjával, Mercedesszel és egy üveg cavával.

Laura két mappát hagyott az asztalon.

– Ez az ellenjavaslatom.

Az első egy házasság előtti megállapodást tartalmazott: minden ház a tulajdonos tulajdonában marad, a bérleti díjak magántulajdonban maradnak, és a családtagoknak szánt semmilyen adósság nem hárul a másik házastársra.

– És a te lakásodban fogunk lakni – tette hozzá Laura. – Én kiadom az enyémet 2900 euróért, és ez a pénz a számlámra kerül.

Mercedes elhagyta a kupát.

– Ez megalázó.

– Pontosan ez az a rendszer, amit Sergio javasolt.

A második mappa még rosszabb volt. Laura átnézte a dokumentumokat, amiket Sergio hónapokkal korábban adott át a banknak. A lakásán nagy jelzáloghitel, egy másik hitel és kifizetetlen közös költség volt. A Mercedest Sergio nevére finanszírozták. Volt még egy személyi kölcsön is.

Az adósság meghaladta a 46 000 eurót.

„Kivizsgáltattál engem” – mondta.

– Ellenőriztem a számokat, amiket bele akartál hozni a házasságunkba.

Mercedes ököllel az asztalra csapott.

– Amikor megházasodsz, mindez lényegtelen lesz.

Laura Sergióra nézett.

– Mondd meg neki te.

Néma maradt.

Aztán Laura lejátszott egy felvételt a hallkamerából.

– Az esküvő után mindenképpen írasson róla – mondta Mercedes. – Gyerekek nélkül nem mer majd kirúgni.

Sergio hangja válaszolt:

–Laura utál vitatkozni. Úgyis beadja a derekát.

Laura kikapcsolta a hangot, és letett egy utolsó dokumentumot az asztalra.

Az esküvői foglalásuk azon részének lemondása volt.

3. RÉSZ

Sergio-nak több másodpercbe telt, mire felfogta, mit lát.

A birtok Madrid külvárosában volt, egy magyaltölgyesek és földutak borította környéken, ahová 170 vendéget terveztek meghívni. Laura a foglaló nagy részét a kártyájával fizette. Sergio ragaszkodott hozzá, hogy a második fizetés az ő nevére szóljon, mert pontokat akart gyűjteni, és azzal dicsekedett, hogy a bankja kis százalékot visszaad neki a vásárlásai után.

Ez a megszállottság végre tiszta lappal zárta a napot Laurának.

„Lemondtátok az esküvőt?” – kérdezte.

—Ma reggel visszavontam a foglalásom rám eső részét. A szerződés lehetővé teszi, hogy ezt a végső fizetés előtt megtegye. A szálláshely 48 órát ad a fennmaradó összeg befizetésére, ha megtartja az időpontot.