A nevetés azonnal eltűnt.
Másodpercekig csak bámulta Mayát, mintha nem értené, hogyan mozdíthatta meg egy ilyen vékony és törékeny alak.
Aztán vörös lett az arca.
– Most aztán bajod van – csattant fel.
Tasha odarohant hozzá.
Maya nem esett pánikba.
Nem lendült vadul, és nem próbált meg legyőzni egy nála kétszer akkora nőt. Egyszerűen félreállt.
Tasha újra próbálkozott.
Maya ismét félrecsúszott.
Ekkor kezdték a figyelők rájönni, hogy valami nincs rendben a csendes jövevényről alkotott képpel.
Maya nem úgy mozgott, mint aki hirtelen bátorrá vált.
Úgy mozgott, mint aki már csinált ilyet korábban.
Tasha még egyszer rátámadt, de Maya elfordult, kivédte a támadást, és olyan erősen hátralökte, hogy a lány elvesztette az egyensúlyát.
Tasha döbbent arckifejezéssel landolt a betonon.
Senki sem nevetett.
Nem a barátai.
Nem a kerítés mellett álló nők.
Senki.
Maya azonnal arrébb lépett.
Nem folytatta.
Nem ünnepelt.
Egyszerűen letörölte az arcáról a maradék vizet, és lenézett Tashára.
„Azt kértem, hogy hagyd abba.”
Addigra már két őr futott át az udvaron.
Az egyikük először Mayához ért, és megragadta a karját.
„A falnak ütközve!”
Maya nem ellenkezett.
De a második őr hirtelen lelassított.
A nő arcát bámulta.
Aztán a kezében.
– Maya Collins?
Maja ránézett.
“Igen.”
Az őr egy pillanatig hallgatott.
„Tudtam, hogy felismerlek.”
Tasha, aki még mindig a földön ült, összevonta a szemöldökét.
Végül az egyik másik rab megkérdezte:
„Honnan ismerted fel?”
Az őr Mayára nézett.
„Mielőtt idejött, profi szinten versenyzett.”
Az udvar ismét elcsendesedett.
Tasha arckifejezése megváltozott.
„Milyen verseny?”
Az őr így válaszolt:
„Boksz.”
Néhány rab összenézett.
Aztán hozzátette:
„Országos bajnok volt a saját kategóriájában.”
Tasha lassan talpra állt.
Most már egészen másképp tekintett Mayára.
A rendkívül sovány nő, akit napokig gúnyolt, egyszer már több ezer ember előtt lépett ringbe.
Maya soha senkinek nem mondta el.
Soha nem akarta.
Évekkel korábban a kategóriája egyik legígéretesebb harcosának tartották. Inkább a sebességéről, mint a méretéről volt ismert, és ugyanaz a nyugodt arckifejezés, ami miatt a rabok azt hitték, hogy fél, volt az oka annak, hogy az ellenfelek olyan nehezen tudták kivenni belőle a tudást.
Karrierje azonban egy súlyos személyes incidens után ért véget a ringen kívül.
Ezután Maya eltűnt a sportból.
Élete lassan darabokra hullott, és évekkel később egy teljesen más hiba végül börtönbe juttatta.
Nem tiszteletet keresve érkezett oda.
Biztosan nem az érdekelte, hogy bebizonyítsa, még mindig tud harcolni.
Ezért lépett félre minden alkalommal, amikor Tasha nekiment.
Miért adta át a helyét.
Miért hagyta figyelmen kívül a megjegyzéseket.
Maya pontosan tudta, milyen gyorsan válhat egy ostoba összetűzésből valami sokkal nagyobb.
Az őrök szétválasztották a nőket, és vallomást vettek mindenkitől, aki látta a történteket.
Több rab is megerősítette, hogy Tasha kezdte a konfliktust, elvette Maya ételét, leöntötte vízzel, és többször meglökte.
Később délután Maya visszatért az udvarra.
A különbség azonnali volt.
Senki sem állta el az útját.
Senki sem nevetett, amikor elment mellette.
Még azok a nők is, akik korábban könnyű prédaként bámulták, hirtelen teret engedtek neki.
Tasha a szemközti kerítés közelében ült két barátjával.
Maya egy pillanatra azt hitte, mondani fog valamit.
Tasha ehelyett elnézett.
Maya megállás nélkül elment mellette.
Másnap reggel azonban valami váratlan dolog történt.
Maya egyedül ült, amikor Tasha újra odalépett.
Ezúttal néhány méterrel arrébb állt meg.
Nem volt nevetés.
Nincs mögötte tömeg.
Tasha valamit tartott a kezében.
Egy fánk.
Csendben letette Maya mellé.
Maya ránézett, majd magára.
Tasha megköszörülte a torkát.
„Azt hiszem, tartozom neked eggyel.”
Maya majdnem elmosolyodott.
„Tartsd meg.”
Tasha egy pillanatig bámulta, mielőtt feltette volna a kérdést, ami láthatóan egész este gyötörte.
„Ha tudtad, hogy el tudsz bánni velem, miért hagytad, hogy napokig szórakozzak veled?”
Maya a falnak támaszkodott.
„Mert tudni, hogyan kell harcolni, és akarni harcolni két különböző dolog.”
Tasha nem szólt semmit.
Maya az udvarra nézett.
„Ezt a leckét a drága úton tanultam meg.”
Maya megérkezése óta először nem volt Tashának okos válasza.
Egyszerűen bólintott és elsétált.
És azután a nap után senki sem követte el a börtönben azt a hibát, hogy Maya hallgatását gyengeséggel keverje össze.
