„Soha nem lett volna szabad a parancsnokunknak lenned.”
Miller a többi katonára nézett.
„Beleegyeztek! Tudták, mit csinálunk!”
De a mögötte álló férfiak azonnal elhúzódtak.
A rangidős tiszt felemelte a kezét.
“Elég.”
Katonai rendőrség közeledett.
Grant hirtelen Kate-re nézett.
„Kapitány… kérem. Dühösek voltunk. Nem gondoltuk volna…”
Kate félbeszakította.
„Gondolkodtál.”
A hangja nyugodt maradt.
„A megfelelő pillanatra vártál. Kitaláltál egy történetet. És elvártad, hogy mindenki más hazudjon helyetted.”
A három katonát elvitték.
Hetekkel később egy hivatalos vizsgálat mindent megerősített.
Millert, Grantet és Dawsont eltávolították az egységből, és tetteikért katonai büntetőeljárás alá vonták őket.
De ami ezután történt, még Kate-et is meglepte.
Arra számított, hogy az incidens lerombolja az önbizalmát parancsnokként.
Ehelyett az egész egységet megváltoztatta.
A katonák, akik korábban hallgattak, másképp kezdtek bánni vele – nem azért, mert féltek tőle, hanem mert látták, hogyan reagál.
Nem követelt bosszút.
Fegyelmet követelt.
Néhány hónappal később Kate ugyanazon egység előtt állt egy másik bevetés előtt.
Ezúttal, amikor kiadta az utasítást a beszállásra való felkészülésre, senki sem suttogott.
Senki sem váltott gúnyos pillantást.
Minden katona azonnal felállt.
És ahogy Kate a helikopter felé sétált, a rangidős tiszt halkan odalépett hozzá.
– Tudod – mondta –, mindazok után, amik történtek, kérhettél volna másik megbízást.
Kate a repülőgépre nézett, majd a katonáira.
„Tudom.”
– Akkor miért maradtál?
A lány halványan elmosolyodott.
„Mert három férfi nem döntheti el, hol ér véget a karrierem.”
Ezután Kate Morgan kapitány ismét felszállt a helikopterre.
