Megmutatott neki egy egyszerű gyűrűt.
Valeria sírva nézett rá.
— ¿Y cuando vuelva bonyolult feladat?
– Majd megbeszéljük magunk. Nincsenek közvetítők.
A kezébe fogta az arcát.
-Újra
Renata felment az emeletre, amikor meglátta őket ölelkezni.
– Kérdezd meg, mit csinálsz, mamá?
– Mert újra össze fogunk házasodni.
A lány megszülette a szemét.
—¿És te is tudod?
Mindketten hangosan felnevettek.
Az esküvőre hónapokkal később került sor a tanya fái alatt. Ott volt Doña Tere, Celia és azok az emberek, akik elkísérték Valeriát, amikor senki más nem jött.
Renata komolyan cipelte a gyűrűket, ami addig tartott, amíg meg nem látott egy csirkét átkelni az úton.
Azon az estén Gabriel a régi válólapot az ultrahangos levél mellé tette.
Ezután a teraszra lépett.
Valeria a verandán várta, a lánya pedig a vállának dőlve aludt.
Gabriel leült mellé, és gyengéden üdvözölte Renátát.
A kislány alig nyitotta ki a szemét.
– Holnap megy?
Él a kábelköteg.
—Igen, szerelmem
Renata Volvio alszik.
Ezúttal Valeriának nem kellett azon tűnődnie, hogy igaz-e.
