Hónapokkal később újra begyújtották a sütőt. Anyám a gondozójával együtt részt vett a megnyitón. Elfelejtette a fotós nevét, de felismerte Don Anselmo dallamát, és dúdolgatva hallgatta, miközben Ximena kivette az első tálcát.
April egy új, virágmintás jegyzetfüzetet használt, amit az édesanyja vett az első, cukrászként eltöltött fizetéséből. Az első oldalra felírta a nagyapja által diktált receptet. Majd magától hozzátette: „Tegyél félre kenyeret annak, aki későn érkezik.”
Továbbra is segítettem. Ximena eleinte távolról adott utasításokat minden feladathoz. Idővel elkezdett kávét félretenni nekem, és rám bízta a kulcsokat, amikor elment Abrilért.
Egyik este megengedte, hogy becsukjam az ablakot.
Végighúztam a kezem a kopott fán, mielőtt leengedtem a zárat. Don Anselmo fütyörészett a sütő mellett. Abril a leckéjét írta. Anyám békésen aludt egy széken, ölében egy szalvétával.
Ximena adott nekem egy zsemlét az útra.
Óvatosan fogtam. Ezúttal tudtam, mennyi fér el egy kenyereszsákban.
