A fiatal nő, aki egykor a jóság illúziójával lépett a sivatagba, és fájdalmas leckét kapott cserébe, most bölcsként távozott. A hege örökre emlékeztetni fogja arra az éjszakára, de a jelentése megváltozott. Többé nem a naivitás és a pórul járás bélyege volt. Sokkal inkább egy szerződésé: a vadon elfogadásának, az ösztönök tiszteletének és a felelősségteljes, valódi együttélésnek a pecsétje.
A sivatagi éjszaka nyugodtan terült el a táj felett, közömbösen, mégis lenyűgözően, őrizve a titkait és azokat az életeket, amelyek a homok alatt és a kövek között, a saját, megváltoztathatatlan törvényeik szerint lüktettek tovább. Minden a helyén volt. Léna pedig végre megértette, hol van az ő helye ebben az egészben. Nem mint a természet uralkodója vagy megmentője, hanem csupán mint annak egy alázatos, megértő vendége.
