Daniel megmutatott neki egy új fényképet, amit egy távoli vadkamera készített.
Az anyafarkas az erdőn sétált.
Mellette volt a kölyök, most már sokkal nagyobb.
Maya hosszan nézte a fényképet.
– Gondolod, hogy emlékszik rám?
Dániel elmosolyodott.
„Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.”
Maya is elmosolyodott.
„Talán így jobb.”
Nem akarta elképzelni, hogy a farkas valahogyan megköszönte neki.
Ez nem egy mese volt.
Az anyafarkas egyszerűen csak a kölykéért jött vissza.
De Maya soha nem felejti el azt a pillanatot, amikor miután biztonságba húzta a kis farkast, megfordult…
és meglátta az anyját mögötte állni.
Azon a napon Maya úgy hitte, hogy a legnagyobb veszély csupán néhány méterre áll tőle.
De később rájött, hogy az igazi veszély sosem az erdőben leselkedett.
Azok között rejtőzött, akik azt hitték, hogy a vadállatok az övék lehetnek.
