– Az északi parton – felelte a halász. – Beleragadt a sárba a vihar után.
Az öregember ismét a kőarcra nézett.
„Azt hiszem, ez a kultúrház közelében lévő régi emlékműhöz tartozott.”
„Az, amelyik évekkel ezelőtt leégett?” – kérdezte a halász.
A férfi bólintott.
„Több mint negyven évvel ezelőtt. A tűzvész után az épület egyes részei összeomlottak. Néhány szobor eltűnt. Az emberek azt hitték, hogy a takarítás során megsemmisültek vagy kidobták őket.”
Kissé elfordította a fejét, és egy kis foltra mutatott a törött nyak közelében.
„Ez lehet az egyik szobor része.”
A halász a tárgyra meredt.
– Szóval fontos?
Az öregember halványan elmosolyodott.
„Talán nem ér milliókat. De ennek a városnak igen. Egy darab történelem.”
Egy héttel később a múzeum ismét felhívta.
Alaposan megtisztították a szoborfejet. A sár alatt halvány nyomokat találtak a szobrász műhelyéből. A darab valószínűleg az 1950-es években készült, és egykor a régi kultúrház bejáratának közelében állt.
Az idősebb lakók régi fényképek alapján ismerték fel.
Egy nő még sírt is, amikor meglátta.
„Gyerekkoromban minden nap elmentem a szobor mellett” – mondta. „Azt hittem, örökre eltűnt.”
A halász az ajtó közelében állt, furcsán és zavarban érezte magát.
Csak horgászni ment.
Csak egy drótot húzott ki a sárból.
De valahogy a vihar egy elfeledett arcot adott vissza a városnak.
Később a múzeum üveg mögé helyezte a megtisztított szoborfejet. Mellette egy kis tábla volt:
Egy helyi halász találta meg az északi parton egy vihar után.
A halász sokáig állt előtte.
Az arc most már nem tűnt ijesztőnek.
Nyugodtnak tűnt.
Majdnem békés.
Mintha végre hazatért volna évek után, sárban, vízben és csendben.
A következő szombaton a halász visszatért ugyanarra a partra.
A part ismét csendes volt. Az ég tiszta volt. A tenger ártatlannak tűnt, mintha soha semmit sem rejtett volna el.
Felállította a horgászbotját, de sokáig nem horgászott.
Csak a hullámokat nézte.
Aznap reggel érkezett, abban a reményben, hogy halat fog.
Ehelyett a múlt egy elfeledett darabját húzta elő a sárból.
És néha, vihar után, a tenger nem csak szemetet hoz vissza.
Néha olyan emlékeket idéz fel, amelyeket az emberek örökre elveszettnek hittek.
