A sebész, aki látta a telefonomat, megpróbálta azt állítani, hogy félreértettem egy jogszerű transzplantációs eljárást.
De a felvétel minden szót tisztán rögzített.
A nővér beleegyezett a tanúvallomásba. Akárcsak két alkalmazott az alagsori rakodóterületről.
A következő hetekben a nyomozók újra felfedtek számos gyanús halálesetet, amelyek ugyanazon orvosokhoz kapcsolódtak.
Michael túlélte, bár hónapokba telt, mire felépült a gyógyszerekből, amiket adtak neki.
Egyik este megkérdezte, miért kezdtem el az ajtón keresztül felvenni.
Elmondtam neki az igazat.
„Nem tudtam, mit keresek. Csak azt tudtam, hogy a kórházban mindenki egy szoba felé rohan, míg minden más beteg várakozik.”
Megfogta a kezem, és halkan mondta:
„Még azelőtt érkeztél, hogy eltüntethettek volna.”
Még megvan az eredeti videó.
Soha nem tettem közzé a teljes felvételt, mert bizonyítékként szolgált az ügyben. De soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a sebész közvetlenül a kamerámba nézett.
Azt hitte, felfedezte azt, aki figyelte őket.
Amit nem vett észre, az az volt, hogy pontosan abban a pillanatban én fedeztem fel mindegyiket.
