A rendőrség később további lopott holmikat talált a szellőzőrendszer egyik használaton kívüli részében elrejtve.

Bruno hetek óta hallotta, ahogy a férfi áthalad a falakon.

Ezért ugatott éjszaka.

Ezért bámulta a plafont.

 

És ezért mászott fel az én hatalmas Gamprom folyton a konyhaszekrényekre, pedig tudta, hogy nem szabad rálépnie a bútorokra.

Nem őrült meg.

Megpróbált a lehető legközelebb kerülni a szellőzőrácshoz – és figyelmeztetni, hogy valaki titokban járkál a házunkban.

Miután a rendőrség elvitte a férfit, Bruno végre lemászott a szekrényről.

Odasétált hozzám, hatalmas fejét a lábamra hajtotta, és felnézett, mintha arra várna, hogy még mindig haragszom-e rá.

Átkaroltam vastag nyakát.

– Sajnálom, Bruno – suttogtam. – Egész végig engem próbáltál megvédeni.

Azóta az éjszaka óta soha többé nem hagytam figyelmen kívül az ugatását.

Néha az, aki nem tud megszólalni, az egyetlen, aki kétségbeesetten próbálja elmondani nekünk az igazat.