Átvettem az ügyet. „Folytasd!”

Linda hangja felemelkedett mögöttem. „Ennek még nincs vége.”

Visszafordultam.

A házam ajtajában állt, egyik kezével az ajtófélfát szorongatva, Ryan mögötte, mint egy árnyék, amelyik már nem tudja, hová vessen. Amióta ismerem, Linda most először nem úgy nézett ki, mint egy királynő. Úgy nézett ki, mint aki a falak mozgását figyeli.

– Nem – mondtam. – Nem az.

Beszálltam a terepjáróba.

Ahogy elindultunk, először hátra sem néztem. Az utat néztem, a nyírt sövényeket, a rendezett postaládákat, a csendes környéket, ahol mindenki azt hitte, hogy a jó házasságokhoz tiszta ablakok és nyírt gyep tartozik.

Megint rezegni kezdett a telefonom.

Ezúttal nem az ügyvédemtől jött az üzenet.

Ismeretlen számról jött.

Voss ezredes, gratulálok az új parancsnokságához. Vigyázzon, kiben bízik meg. A ház volt csak az első ajtó, amit kinyitottak.

Csatolva volt egy fénykép.

Addig bámultam, amíg úgy tűnt, mintha a jármű elsuhanna alattam.

A képen Linda egy zürichi magánbank előtt állt három évvel korábban. Mellette egy férfi állt, akinek az arcát azonnal felismertem a titkosított tájékoztatókból, amelyekről nem lett volna szabad biztonsági helyiségeken kívül beszélnem. Egy pénzügyi közvetítő, aki kapcsolatban állt fedőcégekkel, védelmi beszerzési kiszivárogtatásokkal és három kontinensen eltűnt hírszerzési alapokkal.

A pulzusom ismét lelassult.

Ezúttal nem nyugalomból.

A felismeréstől.

Gaines őrnagy rám pillantott a visszapillantó tükörben. – Ezredes?

Lezártam a telefont, és kijelzővel lefelé a térdemre helyeztem.

– Útvonalváltoztatás – mondtam.

Szeme kiélesedett. – Asszonyom?

A mellettem heverő lezárt táskára néztem, majd a városra, amely sakktáblaként magasodott előttem, és az első igazi lépésre várt.

– Engem vegyenek át parancsnokságra – mondtam. – És kapcsolják Cole ügynököt biztonságos vonalra.

Gaines őrnagy két ujját a füléhez szorítva intett a második járműnek. A konvoj egy emberként váltott sávot.

Csak ezután nyitottam ki az eligazító táskát.

Belül egyetlen piros mappa volt, amelyre rábélyegezték annak a műveletnek a nevét, amelynek vezetésével megbíztak.

DÉLKÖR.

Elállt a lélegzetem.

Mert alá kisebb fekete betűkkel rápecsételték a nyomozás alatt álló elsődleges családi kapcsolat nevét.

LINDA VOSS.

Az első oldalra pedig egy fénykép csipegetett, amelyen Ryan belép ugyanabba a zürichi bankba két hónappal az előző bevetésem kezdete után.

A ház sosem volt a főnyeremény.

Én voltam.

…Ha tudni szeretnéd, mi történt ezután, kérlek írj be egy „IGEN”-t és lájkold a folytatást.