És egyetlen táblázat sem tudta volna felmérni, hogy mit hagyott azokban az emberekben, akik hazatértek az ő döntéseinek köszönhetően.
Amikor a vonat eltűnt a hegyekben, Veronica megfogta a karját.
– Itt maradsz?
Rogelio a faházat, a diákokkal teli tornyot és Clara napfényben ragyogó nevét nézte.
– Igen. Már nem szökök el.
– Szóval, mit csinálsz?
Mosolygott.
– Végre hazaérek.
A Trenes del Pacíficónak kevesebb mint 15 percre volt szüksége ahhoz, hogy elbocsássa, és egyetlen kulcsra, hogy 9 hónapot töröljön ki a történelméből.
De amikor megérkezett a vihar, egyetlen számítógép sem tudta pótolni azt a 39 évet, amelyet az ember az emlékezetében hordozott.
Rogelio igazi győzelme nem a bocsánatkérés vagy a nyugdíja visszakapása volt.
Arról volt szó, hogy 214 munkavállaló ne legyen módosítható szám, hanem ismét olyan emberekké váljon, akiknek az élete számított.
Mert egy pozíció megszüntethető.
Egy fájl hamisítható.
Egy vállalat megpróbálhatja átírni a múltat.
De az integritásra épülő élet megmarad azokban, akik tanultak, biztonságban visszatértek, és találtak bátorságot ahhoz, hogy kiálljanak, mielőtt túl késő lett volna.
